2009. július 5.
Múlthét szombaton megvolt az első kirándulásunk, bár úgy terveztük ott alvós lesz, de erről az ötletünkről letettünk, két okból is. Nem kaptunk ott szállást ahol szerettünk volna, és igazából féltünk a nem otthon alvós éjszakától. Úgy gondoltam az nagyon ciki, ha sírós estéjük van, a szomszédok tuti nem díjazták volna. Így mikor anyut elvittük szigligetre, visszafelé megálltunk füreden és sétálgattunk a parton, egészen addig, míg fekete felhők gyülekeztek, és úgy gondoltam az elmúlt napok felhőszakadásos jégesős viharjai alapján, hogy itt az ideje visszamenni kocsinkhoz. Persze lányaink a séta alatt felváltva hangoskodtak, én meg már a robbanás szélén álltam, persze nem a sírás miatt, hanem a kíváncsi idegenek miatt. Senki ne értsen félre én nagyon emberszerető vagyok, de miután már a 100. járókelő is utánunk fordul, hogy jééééééééé ikrek, és ez már nagyon fárasztó volt. Sőt volt egy néni aki utánunk is futott és olyan szemtelenül bámult be a babakocsiba… de szerencsére túl vagyunk azon a napon is :) szóval a kocsihoz éppen időben értünk vissza, én még átpelusoztam, a kocsiba megetettem őket, elindultunk és leszakadt az ég. Úgyhogy nagyon örültem, hogy időben elindultunk. Haza is értünk 8 körül és a szokásos esti rutin után lányaim beájultak az ágyikójukba :)
Másnap vasárnap megint nekiindultunk a nagy világnak, de ezúttal barátnőmet látogattuk meg aki már a 37. hetet tapossa. Olyan jó volt, mert megfoghattam a pociját, és babája meg is mozdult. Nagyon jót beszélgettünk és a lányok is egész jól viselték a látogatást :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.