A követező ultrahang a 7. héten volt, akkor már a 3. baba kisebb volt mint egy héttel ezelőtt :( úgyhogy nagy volt a valószínűsége, hogy ketten maradnak. Azért őszintén megvallva, féltem 3 babtól és így utólag úgy látom, hogy jobb, hogy így alakult, persze ha hárman maradtak volna annak is örülnék és imádnám őket. De ez alkalommal egy nagyon rossz dokihoz kerültem, és nem is igazán figyelt rám, hiába mondtam, hogy azért hívtak vissza, mert a 3. babának nem volt szívhangja. Elhessegetett...
Nagyon elveszettnek éreztem magam, és akkor az egyik szomszédunk beprotezsált, mert az egyik rokona asszisztens a nőgyógyászaton. Találkoztam is vele a 9. hetes ultrahangnál, és nagyon rendes volt, ajánlott is egy doktor nénit! Szóval a 9. héten ugyan ahhoz a dokihoz kerültem aki az első uh-n volt. Ekkor már a babáim kis gumimacik voltak Ekkor már jó nagyok voltak 28 és 24 mm-ek a buksijuk pedig 12 mm. Olyan kis apróságok, és, milyen mozgékonyak ilyen pindurin. :)
A rosszullétek már nagyon fokozódtak, édességekre ránézni sem bírtam, sült krumplin és pirítóson éltem hetekig vagyis hónapokig :)
Közben járta rendesen a vizsgálatokra, sok vérvételre. A mozgással is fel kellett hagyni, nehogy bármi bajuk legyen. Úgyhogy szép lassan kezdtem ellustulni, főleg, hogy a hasam is elkezdett nőni, a ruhák már szorítottak. A rosszullétek miatt pedig vártam a 12. hetet hátha eljön a megváltás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.