ennyi idősek vagyunk

Lilypie - Personal pictureLilypie Fifth Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2010. június 24., csütörtök

méreckedés

a héten vissza kellett menni a dokinénihez. Kedden meg is látogattuk, megvizsgálta a csajokat és megállapította, hogy meggyógyultak. Aztán felvetette ötletként, hogy mi lenne, ha megkapnák az elmaradt oltást. Úgyhogy át is mentünk a védőnőhöz, uánunk jött a doktornéni, és meg is kapták a 15 hónapos oltásukat a csajok. Sajnos ez két szuri volt egy a vállukba, egy pedig a combjukba. Enikő nagyon ügyesen bírta a vállába a szurit, a combjába már kevésbé, mert a doki elmondása szerint az egy elég csípős szuri. Bogi kevésbé viselte jól, már a méreckedés kiborította szegénykémet, nem hogy az amikor le kellett fogni, hogy ne ugráljon a tű elől :( Végül is sikerült beadni gond nélkül neki is! És ami a legjobb végre hízott rendesen, most már nem az nagyon vékonyka lányka :) De így legalább nem kell annyira aggódnom, ha esetleg beteg lesz és nem akar enni. Most még egy kicsit nyűgösek az oltás miatt, meg az időjárás miatt, meg amúgy is :) Remélem a déli alvás rendbe hozza a lelki egyensúlyukat, főleg Enikőjét!




2010. június 22., kedd

állatkerti séta

Mostanában, hogy ilyen "gyönyörű" idő van, úgy éreztük ki kell használni a szombati esőmentes napot. Hosszas töprengés után eldöntöttük, hogy elmegyünk az állatkertbe, még ha a lányokat nem is fogja annyira lekötni. Sikerült bevergődnünk a város közepére, ahol nagy nehezen leparkoltunk. aztán mikor bejutottunk az állatkertbe, akkor szembesültünk a ténnyel, hogy borzalmasan sokan gondolták úgy rajtunk kívül, hogy ezt a kikapcsolódási formát választják. így haladva a tömeggel néztük végig a sok állatot, akik kényelmesen elfértek a saját ketrecükben, nem úgy mint mi. A csajoknak végül is nagyon bejött a látnivaló, főleg az olyan ketrecek ahova ők is beláttak rendesen. A végén pedig meglátogattuk a simogatót is, ahol a szegény kecskék már felpüffedt hassal menni sem bírtak (nem úgy mint legutóbb, amikor pár éve szinte fellöktek egy csöndes napon, egy kis zoo eleségért) és próbálták túlélni a napot, és a sok hülyét aki tömi a szájukba a kis zöld rudakat, még annak ellenére is, hogy ki van írva, hogy a kicsiket ne etessék. De nem gond a gyerek kedvéért mindent, végül is egy falat nem ár meg neki. Szóval két kis drága lánykáim, épp ilyen kipurcant hangulatukba jutottak a kecskékhez. Enikő borzasztó bátran belevetette magát a sűrűjébe, és kedvesen simizte a kecskéket. Aztán Bogika is erőt vett magán, és letámadott egy valóban alvó példányt. Aki a simogatás hatására felemelte a fejét, és szegény Bogika ijedtem rohant hozzám. Hát neki eddig tartott a simizés, mert innentől kezdve csüngött rajtam. Remélem nem hagyott benne mély nyomot :)


Az alvó oroszlán simogatása

és az ébredése utáni nagy ijedtség


A halak nagyon bejöttek nekik :) csak nekünk nem annyira az emelgetés minden akváriumnál :D


És végezetül üzenném az időjárásnak, hogy most már ennyi eső elég!!!! Mert lassan csónakot vehetünk a kertbe...így is elég, hogy bokáig ér a víz...

2010. június 20., vasárnap

Kollázs Nóritól :)

Minket is elért Nóri kollázs szenvedélye! Nekem nagyon tetszik :)) És a lányok nevében is köszönjük!! A többi munkája megtekinthető a blogján!

2010. június 13., vasárnap

Még betegen

Sajnos a helyzetünk változatlan, vagyis annyit változott, hogy visszamentünk a dokinéninkhez, akit éppen egy idősebb doki helyettesített. Elmondta, hogy a másik "orvos" miket mondott. És ezt egyből meg is bántam, mert mivel kimondtam, hogy azt mondta, hogy biztos a foguk miatt van, ezért ő is egyből rámondta, hogy igen jön a foguk... Felírt valami köptetőt, és távoztunk. Én egyből mentem is a patikába, ahol a két patikusunk összenézett, és közölték, hogy ez nem is igazán gyerekeknek való. Hát ez szuper.... Örülök ennek a jó orvosnak is... Úgyhogy mondta, hogyha nem gond akkor ad másikat. Hát, hogy lenne gond, ha a másik nem is gyerekeknek való?? szóval hazajöttünk az új szerzeménnyel. Én egyből neki is bátorodtam, hogy beadom. És ekkor jöttek a gondok, mert Bogika egyből köpte ki, és képtelen voltam kiskanállal az adagolójával innivalóban beadni. Még próbálkoztam másnap is nem sok sikerrel. Így úgy döntöttem pénteken, hogy visszamegyünk most már tényleg a mi dokinéninkhez (ekkor már ő rendelt). Miért is lett volna szerencsénk??? :D hát éppen betegnél volt, így vártunk fél órát rá, miközben az aszisztens szorgosan meg akart minket győzni, hogy a doktornő sem tud többet mondani, és, hogy ő is csak azt fogja mondani, hogy a köptetőt adjuk és szívjuk az orrát, mert közben már az is teli volt neki. Én már teljesen elbizonytalanodtam, hogy miért is vagyunk ott, és csak bólogattam. Aztán mondta, hogy mind1 ha magának megnyugtató, hogy beszél a doktornővel akkor várják meg. És eszembe jutott, hogy megint csak milyen befolyásolható vagyok... És észbe kaptam, hogy én igenis akarok beszélni a doktornővel, mert ez igenis nem a foga! Úgyhogy sétáltunk egyet, míg megérkezett. Alaposan megvizsgálta, és felírt egy antibiotikumot (fertőző betegségre...), megmutatta, hogyan adjam be a köptetőt, adott kis fecskendőt. Szóval megérte megvárni.
Közben Enikőn is kijött ez a nyavaja, két nap lemaradással. Úgyhogy most 100 fokos hőségben itthon kínlódunk a strand helyett orrot szívva. És ha nem gyógyulnak meg akkor a 15 hós oltást sem kaphatják meg.
azért a hangulatuk jó, játszanak, sétálgatnak, nevetgélnek. Legalább nem szenvednek annyira!

És egy pár kép a múlt hétvégéről:


Lovaskocsiztunk is :)



Harci süvegben :)



2010. június 7., hétfő

nem csalódtam az egészségügyben...

Pénteken Bogi belázasodott estére. adtunk neki panadol szirupot, és szépen el is aludt, lement a láza. aztán szombatra nem lett lázas, így elmentünk egy családi rendezvényre, ahol lovaskocsin is utaztunk :) A csajoknak nagyon tetszett. Aztán vasárnap Bogi megint belázasodott, és akkor úgy döntöttem, hogy menjünk el vele az ügyeletre. Össze is pakoltuk a csajokat, és elkocsikáztunk. Egy fiatal "doki" (szerintem inkább a portás) fogadott minket. Egy asztal egy szék volt a rendelőben, meg arrébb egy ágy. Mondja nekem, hogy vetkőztessem le a gyereket. Körbe nézek mondom itta széken, erre rántott egyet a vállán...mondom szuper. Leültettem a kiscsajt, én mellé guggoltam, és levettem a pólóját. Erre csörög a telefon, és vagy 10 percet beszélt valakivel... Addig mi ott várunk a lázas gyerekkel. aztán leteszi a telefont és nagy nehezen előbányássza a hallgatóját. Meghallgatja elől hátul. Majd minden szó nélkül elő vesz egy nagy könyvet és lapozgatni kezdi. ???? na itt egy kicsit ledöbbentem.... aztán kérdezte, hogy milyen lázcsillapító van itthon. Mondtam neki, hogy panadol. Nem mondott semmit lapozgatja tovább a könyvet.. Gondoltam magamba szuper ha onnan nézi ki mi a baja. Erre felírja egy papírra, hogy vegyek nurofen kúpot. aztán elkezdte mondani, hogy ha hétfőre (másnap) is lázas lesz akkor menjünk korházba, és a fertőző osztályra. Én ekkor már a döbbenettől szólalni sem tudtam. Gondoltam magamban azért inkább a dokinkhoz mennék elsőre... aztán kitalálja, hogy megnézi a torkát. Ül a bogi az ölembe, erre mondja neki, hogy nyisd ki a szád :D:D hát persze, hogy nem nyitja ki. És nézi a gyereket vagy 3 perce... mondom szuper... erre mondja hogy fogjam le a gyereket. Erre úgy nézi meg a gyerek torkát, hogy befogja az orrát, mire Bogikám nagy sírásba tört ki :O hát mondom ez nem normális....erre megállapítja, hogy 99%hogy a foga (mivan?????az előbb még a fertőző osztályra küldött) Úgyhogy illedelmesen megköszöntem, hogy fogadott minket, és eljöttünk mielőtt megmondom a véleményem....
Szerencsére elmúlt a láza estére. Viszont ma reggelre Enikő lázasodott be, úgyhogy tuti nem a foga volt...Szerencsére ma jött a védőnő, és elmeséltem neki a sztorit, mire kiderült, hogy tényleg nem doki rendel ott :O és hogy már más is panaszkodott rá...és legközelebb inkább az ercsi ügyeletre vigyük őket. Úgyhogy ez a szuper egészségügyünk ahol az ügyeleten nem is orvosok rendelnek....Minden esetre ha még holnap is lázas marad, Enikő akkor elmegyünk a dokinéninkhez!

2010. június 2., szerda

rossz éjszaka

A tegnapi éjjelünk elég szörnyen sikerült. Nem tudom mi lehetett Encikével, de nagyon sokszor felkelt sikítva sírva, mintha fájna valamije :( aztán valamikor éjjel adtam neki egy adag panadolt, de az sem segített. Kicsit megijedtem, mert megrágta a kiságyat, és attól féltem, nehogy lenyelt valami nagyobb darab szálkát és az okozza a bajt :( de mára semmi baja nincsen, vidám és játszik. Reménykedem benne, hogy most éjjel jól fog aludni!
És ma vettem észre, hogy meglett a 10. fogacskája :) (nem hiszem, hogy emiatt sírt volna, mert a többi sem okozott gondot). Bogikának még mindig 6 foga van, de mintha elkezdett volna dagadni az ínye alul. Mondjuk nem igazán engedik, hogy a szájukba matassak :) mondjuk ki szereti?

És eljött a pillanat amikor én is beneveztem egy netes versenyre :) ahol lehet szavazni blogokra. Úgyhogy aki gondolja szavazhat ránk :)

2010. június 1., kedd

képek






És így elfáradtak a lánykák :))






első igazi gyereknapunk

Már nagyon vártam a vasárnapot, hogy végre kimozduljunk egy kicsit itthonról. Ki is találtuk, hogy akkor elmegyünk játszóházazni, mert viharos időt mondtak. El is mentünk a kiszemelt, helyre, de éppen valami koncert volt, borzalmasan nagy hangazavarral. Úgyhogy inkább nem mentünk be, és mivel a szomszédba volt a tesco, így inkább vásárolgattunk kicsit :) Kaptak a csajok egy rajzolós táblát, meg egy frizbit. (ezt választották). Aztán kijöttünk, és csúnya felhők tűntek fel az égen, így inkább úgy döntöttünk adunk még egy esélyt a játszóháznak. A csajok szuperül érezték magukat, bár nagyon nagy tömeg volt, de a gyereksarokba lehetett kulturáltan játszani, míg 2-3 dühöngő gyerek ott kezdett el randalírozni... Miután egy kisfiút durván felborítottak, úgy döntöttünk inkább eljövünk. Igaz már a csajok is fáradtak voltak. Nemrég hallottam egy mondást miszerint a csaszis babák nem mernek átmászni az alagúton :D hát ezt a csajok az első 10 percben meg is cáfolták, mert úgy átmásztak egy szó nélkül mint a huzat, sőt még tetszett is nekik! Nagyon tetszett még nekik a rengeteg óriás puha labda, és a puha föld is :) Bogikám azon szórakozott, hogy nagyokat esett és megállás nélkül csak nevetett :) Enikő kicsit fáradtabb volt, neki az tetszett mikor engedtük sétálgatni. szóval végeredményben jól éreztük magunkat :)