ennyi idősek vagyunk

Lilypie - Personal pictureLilypie Fifth Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2010. november 26., péntek

megint elmaradva....

Nagyon sok minden történt az utolsó bejegyzés óta. Először is inkább a pozitív dolgokról írnék. A lányok már nagyon ügyesek. Egyedül esznek, isznak, öltöznek bár ez még azért annyira nem megy :) Már egyre többet dumálnak, de még midig nem az igazi. Főleg Boginál van, hogy ha mondunk valamit azt visszamondja. Megy már neki: a baba, anya, apa, bácsi, néni, hoppá (hoppéj), kiskacsa (kika), cica (szisza), kutya (vauvau), autó (brümmbrümm), jah és ha megütik magukat akkor di (ezt nem tudom honnan vették :D Enikő is dumálgat, de ő annyira nem ismételget ő szokta mondani a hoppát (hoppi), di-t, anyát, apát. Szerintem sokkal több is menne nekik, de még nem igazán akarnak megszólalni rendesen. Azért én bízok benne, hogy hamarosan beindulnak. :) közben rájöttem mert éppen itt mondogatják mellettem :) még megy nekik a kaka is.
A fogaikat is nagyon szépen növesztik, Enikőnek már csak a 4 hátsó rágó van, Boginak meg hozzájön még a négy szemfog is, de már útban vannak!

És akkor, hogy leírjam a rossz dolgot is. A történet ott kezdődött, hogy elmentünk debrecenbe, és kudarcba fulladt a "nyaralás". Aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk még egyszer a nyaralással vagyis inkább már őszöléssel. Teszveszetltünk egy ceglédi utat, jó áron. Le is beszéltük a szállást október 24.-én mentünk volna. El is jött a 23.-ai hét, én nagy bőszen mostam, a ruhák nehezen száradtak. De sikerült nagyjából mindent kimosni. Pénteken lefektettem délbe a csajokat és kerestem programokat cegléden. Aztán felkeltek a csajok, és olyan 4 körül gyanus volt Bogi, mintha lázas lenne. Meg is mértem gyorsan lázát és 38 fölött volt neki. Apjuk éppen akkort ért haza és kétségbeesetten néztem rá, hogy most mi lesz. Beadtam neki egy kúpot, viszont a láza éppen hogy lement 38 alá. Ez már nagyon nem tetszett. Aztán jött egy nagyon rosszul sikerült éjszaka. Szegénykém olyan 9 körül felkelt és elkezdett hányni. Akkor belémhasított a debreceni éjszaka (bár ott nem volt lázas). Közben nagyon forró is volt. Akkor hűtőfüdrő, szinte semmit sem segített, majd betekertük. Aztán beadhattunk még egy kúpot. Szerencsére akkor elaludt mellettünk. Aztán megint felkelt kis idő múlva megint hűtőfürdő. Majd szép lassan reggel lett. ÉS mivel a láza nem múlt, be kellett látnunk, hogy meg kell látogatnunk ismét az ügyeletet :( El is mentünk fehérvárra, már rutinosan, összeszedtünk neki ruhákat. Az ügyeletes doki először elég furán viselkedett, mert, hogy mi az ercsi ügyelethez tartozunk.... mondtam hogy sok rosszat hallottam és azért jöttünk ide... Végül megvizsgálta Bogikát, és be is utalt minket a fertőző osztályra. Ami mint kiderült, nem gyerekosztály, hanem a fertőző részen van egy kis gyerekrész... Nagy nehezen megtaláltuk az épületet, és fel is vettek minket egyből (Bogit és engem). Aztán jött az első pofon. Boginak én nem tudom mennyi ideig, de nagyon sokáig próbálták beszúrni az infúziót. A jobb kezébe én nem tudom hányszor szúrták bele a tűt, de időnként szegénykémnek a fájdalomtól szinte kikadtak a szemei :( én azt hittem megszakad a szívem, és legszívesebben agyon ütöttem volna a nővért....Aztán végre sikerült a bal kézfejébe betenni. Majd kaptunk egy igen "barátságos" szobát...Bogi kapott infúziót, és nagyon hősiesen viselte. Közben elkezdett a hasa is menni, és a láza sem csillapodott, volt 39,6 is. Szerencsére azért kezdett jobban lenni, majd hétfőn átkerültünk egy másik szobába egy kisfiú é az anyukája mellé. És itt kezdődtek a gondok.... Bogi még kapott aznap is infúziót, és az 1-2 órás lefolyás helyett 6 azaz hat!!!! órán keresztül folyt az infúzió.... Én hiába szóltam, hogy ez már azért durva... és hogy a gyereket már nem bírom egy helyben tartani. Közben a kisfiú is kapott infúziót, és a másik anyukával felváltva küzdöttünk gyerekeinkkel. Néha sírva néha a kintól röhögve. Aztán nagy nehezen lefolyt, és bejött apa Enikővel meglátogatni minket. Persze, ők nem jöttek be, mivel fertőző osztály. Mi mentünk ki hozzájuk. A csajok édesen örültek egymásnak. Aztán hazamentek és eljött az este. És ahogy lefeküdt Alex baba, és leoltottuk a villanyt, abban a pillanatban Bogi ordítani kezdett, és semmi pénzért nem akart lefeküdni. Közben vette fel a kabátját és ment az ajtóhoz, és csak sírt csak sírt. Esküszöm már mindent megpróbáltam, mesét mondtam, énekeltem, sétáltam vele, magam mellé fektettem, játszottam vele, de csak sírt és sírt szegénykém. Kimentem a "kedves" nővérkékhez többször is, és semmit nem segítettek. Aztán az egyikük közölte gúnyos vigyorral, hogy itt nevelési gondok vannak. Nah itt már kezdett szakadni a cérna, de nyeltem egy nagyot, és hagytam a dolgot. Hozzá kell tennem, hogy hulla fáradt is voltam, mert a pár nap alatt ha aludtam 3 órát akkor sokat mondok.... Szóval beadott neki valamit, amitől nemsokára el is aludt. Aztán eljött a keddi nap, amikor is bejött egy aranyos doktornéni, és mondta, hogy hazamehetünk. Én akkor nagyon örültem. Aztán visszajött pár perc mulva, hogy mivel nincsen meg a széklet vizsgálat eredménye, ezért mégsem. Akkor én lebeszéltem vele, hogy az előző este fényében én inkább hazamennék vele, és visszajönnénk szerda reggel. Rá is mondta, hogy ok, ha tutira visszamegyünk. Én megint örültem. Aztán pár perc és visszajött, hogy felelőtlen volt... mert a főorvosnő, csak úgy enged el minket ha saját felelőségre hazamegyünk, de akkor megkapjuk a zárót, és pápá... Hát mondom szuper...a doktornő nem befolyásolhatott. Aztán bejött az egyik nővérke, és mondta, hogy abszolút megért, és ő is rohanna haza. De sokszor van, hogy visszalázasodik a gyerek, és inkább bírjuk ki szerinte. Úgyhogy maradtunk szerdáig. Aztán eljött az este, és megjött a "kedves nővérkénk" is.... És ahogy leoltódott a villany Bogi megint belekezdett a sírásba öltözésbe. Miután nem tudtam vele megint mit kezdeni. Kimentem a nővérekhez, vagyis az egyikük most egy normális doktornéni volt. Erre a nővér megint gúnyosan nevetve közölte, hogy anyuka megmondta, hogy itt nem gyógyszerezni kell a gyereket.... Mintha én ilyen gonosz anya lennék aki le akarja nyugtatózni a gyereket.... Hiába mondtam, hogy nem kell gyógyszer... aztán begurultam, és megkérdeztem tőle, hogy most megint a nevelésemet akarja szapulni?? erre közölte, hogy sok gyereket látott már és hogy Bogi hisztis, és hogy hideg víz alá kell dugni... Mondtam neki, hogy csodás hozzáállás, de lehet nem gyerekek mellett kéne dolgoznia.... Hozzáteszem, hogy egy hisztis gyerek a nap minden szakában kiköveteli magának a dolgokat... Nah most Bogikámnak egész nap egy nyekkenése nem volt. Mindenkinek pápázott, mosolygott, játszott. Ez csak esete jött elő. Könyörgöm csak haza akart menni.... egy másfél éves gyereknek hogy magyarázzam el, hogy maradni kell???? Nem beszélve arról, hogy van egy ikertestvére, akivel születése óta szinte megszakítás nélkül együtt van.... Szóval a mai napig megvagyok róla győződve, hogy nem hiszti volt, csak unta, mint ahogy én is. Aztán elkezdte megint kikeverni a gyógyszert... Mondtam, hogy nemkell....Aztán mondta a doktornő, hogy lehet, hogy a hasa is fáj, és, hogy jót fog neki tenni. Úgyhogy bejött velünk "kedveske" és Bogi ahogy meglátta a gyógyszeres kanalat megint üvöltésbe kezdett, amire "kedveske" gúnyos mosolyt tett. Mondtam neki, hogy nem kell vigyorogni...mit vár??? amikor bejöttünk úgy nyomták a szájába, hogy lefogták, és összenyomták az arcát....én is ordítanék....Persze ő is ugyanúgy adta be neki......Aztán elkezdte ecsetelni, hogy 73 óta dolgozik a kórházba amikor én még meg sem születtem.... Aztán én közöltem, vele, hogy az ajtót nyugodtan be is csukhatja maga mögött..... és remélem soha többet nem találkozunk.... Így is lett.. aztán a szobatársam vállán sírtam ki magam. Persze előző nap neki is beszólt, mert az egyéves gyereke rágta az ágyrácsot, amin jó vastagon volt festék. És közölte, hogy igen, tudni kell nemet mondani a gyereknek.... persze mikor jön a foga, és mindent megrág....ráadásul az ágyból nem igazán tudtuk kivenni őket, mert ha letettük a földre valamelyik gyereket, egyből szóltak, hogy anyuka én ezt nem csinálnám....Szóval borzalmas volt az utolsó két nap...Mint kiderült szalmonellás lett Bogi, nem tudjuk mitől, mert amiket ettünk egyikbe sem lehetett...Tojást nem igazán esznek...Szóval biztos valamit a szájába vett valahol... Azért bízok benne, hogy egy jó darabig nem kerülünk ilyen helyzetbe...