ennyi idősek vagyunk

Lilypie - Personal pictureLilypie Fifth Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2012. március 18., vasárnap

3 évesek lettek a csajszik

Nagyon vártuk ezt a napot, és mint a többi várva várt nap ez is nagyon gyorsan elszaladt :( A lányok teljesen be voltak sózva, hogy nekik bulijuk lesz :) A tortából szinte nem is ettek, mert ahogy meglátták a marcipánokat egyből nekiestek :)) Olyan nagylányosan tudnak már viselkedni, olyan büszke vagyok rájuk! Most is fönt játszanak az emeleten, és imádnivaló, ahogy kipihenten magyaráznak egymásnak. "ezt Bogi találta, ez Bogié volt!" "így szerintem" "Inkább eltakarjuk" "Apa szabad ezt fölvenni? Enci ebbe akar öltözni"
Még leírni is fura, hogy milyen változatosan beszélnek :)) és persze ezt folyamatosan, de ha mégse beszélnének, mert elmerültek a játékba, vagy éppen esznek, akkor meg énekelgetnek. A favorit nagyon sokáig a télapó itt van volt, de most rákezdtek a pál kata péterre, és a bóbitára. Bogi főleg a "már odakünn a nap felkelt" részt énekli, mintha megakadt volna a lemez :D






2012. március 12., hétfő

döcögősen megy nekem ez a blogolás

Minden egyes nap lelkiismeret furdalásom van, hogy nem örökítem meg az aranyköpéseket, és azokat a megismételhetetlen dolgokat amik történnek velünk minden egyes nap. Két nap múlva már 3 évesek lesznek a lányok. Nem mondom, hogy könnyű menet volt ez a három év, de túléltük. Persze a nehéz pillanatok mellett rengeteg szép élményünk is volt és van is :)
Imádom amikor egymással beszélgetnek, és segítik egymást. Ma például megfürdették a pónijaikat, egy egy vödörbe persze játékból ahogy ők szokták mondani :) közbe mondogatták egymásnak, hogy meg kell mosni a haját hátát stb. Olyan kis önállóak már, hogy lassan kezdek a háttérbe szorulni. Elkezdték, mondogatni, hogy meg akarnak tanulni egyedül kezet mosni, fogat mosni, fürdeni. Egyre több mindenben leszünk már kénytelenek elengedni a kezüket. Ez azért a jó érzés mellett rossz érzés is, mert tudom, hogy egyre jobba tudnak majd minket nélkülözni. Persze ezt próbálom nem mutatni, mert nem szeretném a fejlődésüket hátráltatni, szükségük van arra, hogy egyedül csináljanak már egyes dolgokat. Ami mondjuk tetszik, hogy egyre jobban tudnak a játékaikra vigyázni, és bárhova megyünk (koppkopp) mindig szót fogadnak (persze ha nem fáradtak). Ha megyünk a játszótérre nem kell 100szor elmondanom, hogy ne menjenek a homokozóba, egyszer megkérem őket és ők nem mennek bele. Azt hiszem kijelenthetem, hogy megbízok bennük, és ez jó érzés!