ennyi idősek vagyunk

Lilypie - Personal pictureLilypie Fifth Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2010. március 30., kedd

Apa a nyertes :)

"Sajnos" elvesztettem a fogadást, miszerint Bogikám fog előbb járni :))) Enikőm ma elkezdett tényleg járni! Kapaszkodik valamibe aztán elindul valamiért a szoba másik felébe, aztán vissza. eddig mi engedtük el, és hívtuk, úgy ment pár lépést. Remélem Bogika is hamarosan elsajátítja ezt a tudományt, bár neki nagy az akarata, és úgy érzi tökéletes ha négykézláb mászik :D

a másik nagy hír, hogy tiszta fog zápor lett nálunk, na nem hullanak ám, hanem nőnek növögetnek. Enikőnek megszületett az 5. fogacskája a középső jobboldali, így már nem lesz olyan féloldalas! Ésssss Bogi végre hosszú idő után nem lesz egyfogú :))) sőt egyből 3 fogú lett. De nem ám a másik alsó jött meg egy felső. Nem nem! a két felső bújt ki! De hogy hol a másik alsó??? azt tán még Ő sem tudja :D mivel én nem is érzem/látom, hogy jönni akarna!

aztán még aminek nagyon örülök az a jó idő, és ezzel meglett a jó hangulatom is! Végre újra neki kezdek a kézműveskedésnek! Nagy terveim vannak, és bízom benne, hogy sikerül is tartanom őket! Legalábbis nagyon fogok igyekezni!!

2010. március 19., péntek

sétál a baba :)

Nagyon úgy néz ki, hogy Apa fogja megnyerni a fogadást, miszerint Enikőm fog előbb járni! Tegnap óta teljesen stabilan megáll, és 2-3 lépést tud is tenni egyedül :) és már a járókába is elenged mindent és úgy hajolgat a játékokért! Ma sétáltunk a kertbe, méghozzá úgy, hogy én csak az egyik kezét fogtam, és rendesen sétálgatott mellettem, egy egész hosszú távot!
Bogika, kicsit lelassított :) De szerintem ő sem húzza sokáig a dolgot, főleg ha látja, hogy a tesó már sétálgat.
Fogügyileg még mindig stagnálunk :) Bogi az egyszem fogával, Enikő meg a féloldalas néggyel :)) bár mind a kettőjüknél úgy látom, hogy hamarosan szaporodni fog a fogacskák száma!

2010. március 16., kedd

Eljött a nagy nap!

Mikor a csaszi után feküdtem a lábadozóba, és lestem az órán a másodperc mutatót, hogy láthassam végre picurka lánykáimat, akikről akkor azt sem tudtam, hogy merre vannak, akkor még borzalmasan távolinak tűnt mikor egy évesek lesznek. Aztán mikor elkezdődött az itthoni életünk, és felváltva aludtak, és nem tudtam lepihenni egy percre sem, akkor megint csak úgy éreztem, hogy ez sosem lesz könnyebb, és ennek a nehéz időszaknak sosem lesz vége. aztán elmúlt a hasfájós időszak, megjelent lánykáim arcán az első igazi mosoly, majd elkezdtek forgolódni, felülni, kúszni, mászni, gagyarászni, felállni, és az idő mintha nyúlcipőt kapott volna elkezdett rohanni. Most már az óra mutató megy úgy mint akkor a másodperc mutató. És pillanatok alatt eljött ez a nap is, amikor az én gyönyörű lánykáim megkapják életük első tortáját!


Persze ők nem ebből a csupa csoki tortából ettek :) Nekik külön készítettem gesztenyével töltött piskótás tortát. Mind a ketten kaptak egy egy kis tortácskát. Bogi nem igazán az a maszatolós típus, ő ahogy hozzáért rántotta is el a kis kezét, nehogy maszatos legyen! De Enikő :DDD a kép mindent elmesél!

És ezt a két szép ruhácskát, a Dédi kötötte :)

2010. március 9., kedd

már csak pár nap!

Hát igen, eljön ez a pillanat is, amikor egy évesek lesznek az én nagylányaim! Rettenetesen gyorsan szalad az idő, főiskolai unalmas előadásaimon sosem gondoltam volna, hogy az idő tud rohanni is :D De mégis. És ezek a kis csajok napról napra szebbek és okosabbak, és ravaszabbak és nőcisebbek :) Egyszóval tüneményesek!
És, hogy egy kicsit írjak az elmúlt pár napról. Hétvégén én lebetegedtem így Apa vette át a staféta botot, nem volt könnyű dolga :D aztán a lányoknak kicsit ment a hasuk, de nem igazán gondoltam komolyabbnak, biztosan csak a fogzástól volt. Viszont Bogikám, aki amúgy sem a nehéz súlyba tartozik, elkezdte bevezetni, hogy alig eszik, aminek nagyon nem örülök. Pl.: a tápinak csak a felét akarja meginni ami olyan 100-120 milli! ami borzalmasan kevés. És a szopizást jóformán teljesen elutasítja, bár ehhez Enikő is csatlakozott. Én mondjuk bőven szeretném még őket szoptatni, de miután anyu és párom is szemtanúja volt annak, hogy ahogy elfektetem őket oltári hisztiben törnek ki, így ők is azt gondolják, hogy tiszteletben kell tartani amit szeretnének. És jelen esetben ha nem akarnak tovább szopizni akkor úgysem fognak! Nah én azért próbálkozok, hátha csak átmeneti, de ha így megy tovább semmi tejem nem marad :(

Az állás/járás projekt jelenleg stagnál :) Bár egyre többet állnak egyedül stabilabban!

2010. március 5., péntek

Bogi első lépése!

És igen megtörtént a nagy lépés (sajnos egy kicsit sötét a felvétel, de a lényeg látszik)! Innentől kezdve már tényleg nagylánynak számítanak! Nem győzök betelni velük, hogy milyen kis ügyesek :) És még egy vidi, ahogy Enikőm mászik fel a lépcsőn! Itt egy kicsit döcögősen megy, de amúgy már nagyon ügyin csinálja, és teljesen egyedül fel tud menni az emeltre! Bogival is megpróbálkoztunk, de mivel szőnyeg van, amiből szöszök állnak ki, ezért Bogi minden lépcsőfoknál megáll bogarászni :D

2010. március 2., kedd

Lett még egy fogunk titokban

Pontosabban Enikőm lepett meg ma reggel. Pár napja a feneke borzalmasan csúnya lett, és a védőnő még mondta anno, hogy lehet a fogzástól is. Nézegettem is a felső jobb oldali fogát. Úgy néztem jön jön, de még nem most fog kijönni. Erre éjszaka elég sokszor ébredt, felsírt, nyöszörgött. Én bekentem neki a középső jobb oldali fogát. Aztán reggel néztem és a középső bal oldali mellett jött ki balra még egy :D úgyhogy most féloldala a kis drágám :))
Mondjuk a nyűgösségük oka az is, hogy Apájuk elutazott németországba, igaz csak 3 napra. De nagyon nehezen bírjuk :( holnap este/éjjel jön is haza, de még nagyon távolinak tűnik. A lányok minden ajtónyitásra kapkodják a fejüket, hátha Apa jött meg :(
De hősiesen viselik azért, és nagyon ügyesek! Bogikám meg olyan rafkós lett, hogy lassan ő jár túl az én eszemen :D mindent megtalál, a popsitörlőt egyenként szedegeti ki a zacsiból, mire észbe kapok az egész szoba teli van vele :D
Az állás művészetét is nagyon ügyesen próbálgatják, már hosszú másodpercekre meg tudnak állni, de még a lépés nem megy nekik kapaszkodás nélkül.
Még volt ma egy aranyos sztori. a tescoba voltunk vásárolni. Mind a két csajszi egy-egy bevásárlókocsiban. aztán odamentünk a babás részhez, ahol találtam egy állványt, hajgumikkal csatokkal fejpántokkal. Enikőt toltam én, és elkezdtem a fejére tenni hajpántokat. Hogy ez a csajszi mennyire nőcis :D úgy vigyorgott, nem engedte, hogy levegyem. Aztán felpróbáltuk mindet, közben anyuék is nézték, hogy milyen édes. Persze nem volt igazán jó a buksijára, és visszaraktam a polcra. Hát a drága kislánykám, olyan sírásba tört ki. Megkapaszkodott a kocsi tolójába, és a fejét előrehajtotta, teljesen összezuhant és úgy sírt a kis drágám. Úgyhogy gyorsan elvontam a figyelmét, mert tényleg nem volt a fejére illő a pánt, de ha találok egy jót, akkor biztos kap :)
Bogira is felpróbáltam, de ő elhúzta a száját, és letolta a kezével a fejéről "anya vidd innen én vagány csajszi vagyok" gondolatokkal :D