Első nap a kórházban

Majd behozták lányaimat egy pár percre, hát persze, hogy az én lányaim a legszebbek a világon :)) nagyon, nagyon boldog voltam, annyira, hogy még a fényképezés sem jutott eszembe. A csecsemősök szóltak, hogy nem akarok-e képet, ohhh hát hogyne akarnék!!! A fényképező a táska alján L így a telefonommal készült róluk az első két kép, de legalább készült! Aztán sajnos megint egyedül maradtam a gondolataimmal, teljesen egyedül az egész szobába. Ezen a napon gyönyörű idő volt ezer ágra sütött a nap, egy nagy erkélyajtó volt a szobába ami tárva nyitva volt és csak úgy tódult be a tavaszi illat. Én csak bámultam ki az ablakon, egészen délután 3ig :) Ekkor jöhettek hozzám látogatók. Hát igen apu mire hazaért ment a telefon, hogy szülés lesz, így jött is vissza :))) alig bírtam beszélni, múlt az érzéstelenítő, és rájöttem, hogy ez bizony kemény lesz. Aztán az utolsó egy óra így gyorsan elszaladt, és jött az ápolónő, hogy akkor benne vagyok-e egy fürdésbe, hát, hogyne lettem volna benne!!! Már alig bírtam kivárni, hogy felkelhessek/megmozdulhassak végre. Hát igen, nem akarok kertelni, ez baromira fájdalmas volt … először kioldalaztam az ágy szélére, aztán oldalra fordulás, hát mit ne mondjak azt hittem ott ugrik ki a szemem a helyéről. Aztán pedig felülés, itt már sírtam volna szívem szerint…Majd felálltam persze, derékszögbe előrehajolva totyogtam ki a szobában lévő zuhanyzóig, ahol az ápoló csaj lefürdetett, én csak támaszkodtam egy kapaszkodóra, és arra gondoltam magamban röhögve, hogy ennél mélyebbre már nem is mehetek, más fürdet egy kis zacsi lóg mellettem felakasztva, hát izgalmas volt. De azt hiszem fürdés még ennyire nem esett jól :). Majd jöhetett az éjszaka. Lányaimat csak másnap reggel láthattam, addig az agyam csak járt. Éjjel nem sokat aludtam. Este 9 körül kaptam egy szobatársat, szegénykém ugyanúgy reggel ment be mint én, csak ő egész nap szenvedett mire megcsaszizták…. Szegénykém egész éjjel nyögött, reggel beszélgettem kicsit vele. Úgyhogy akkor nagyon szerencsésnek gondoltam magam :) Közben már nagyon izgatott voltam, vártam lányaimat, minden lépést lestem, de nem jöttek, és akkor hirtelen odatoltak az ajtóba két babát, majd kiugrottam az ágyból, de sajnos a szobatársamnak hozták :( Kicsit később jöttek, hogy akkor költözünk a másik szobába, és megkapom lányaimat, Ekkor mintha puskából lőttek volna ki, csak úgy ugrottam ki az ágyból. És eljött a várva várt pillanat!