ennyi idősek vagyunk

Lilypie - Personal pictureLilypie Fifth Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2010. december 5., vasárnap

Első találkozás a mikulással :)

Sikerült eljutnunk, Apa céges mikulás bulijára :) bár nagyon rezgett a léc, mert Bogi természetesen belázasodott előtte este :D ezen ugye már meg sem lepődünk... szóval mivel egész nap láztalan volt, és észrevettem, hogy kijött a bal alsó szemfoga, úgy gondoltuk megkockáztatjuk, hogy elmegyünk. Kicsit késve érkeztünk, így már javában ment a buli a színpad előtt. Persze akkor még nem volt ott a mikulás bácsi. Minden gyerek ugrált rohangált a gyerekzenékre. Majd kis technikai probléma jelentkezett a következő fellépőknél, és hosszabb gondolkodás után kitalálták, hogy akkor jöjjön a Mikulás. Ekkor a gyerekek már nagyon be voltak zsongva, Enikőt is már a színpadról szedtem le :D Ekkor gyorsan úgy gondoltam egy nagy "hűűűű haaaa nézd ki van ott"-al elvonom a felpörgött figyelmét. Úgy számoltam, hogy talán ha pár pillanatra leköti a figyelmét, és majd hosszas sorban állás után, sírva átvesznek egy egy ajándékot. És nem írtam rosszul, mert én csak Enikő figyelmét próbáltam elterelni, mert Bogika nem igazán akart vegyülni a gyerekseregben. Ő inkább csendes megfigyelője volt az eseményeknek. Szóval Enikő mikor megfordult és megpillantotta a Mikulást, akkor tágra nyílt szemekkel, és gyors léptekkel megindult felé. Én még észbe sem kaptam, mikor Enikő már a Mikulás lábánál állt, és tátott szájjal nézett fel rá. Közben haladtak haladtak és a nagy piros ruhás bácsi leült a színpad szélére. Ekkor Enikő beállt elé, de olyan közel, hogy a térdeit fogta, és csak bámulta tovább. Közben nagy gyereksereg állt Encike és közém. aztán a Mikulás bácsi ránézett, és az én kis szöszke lányom kapta az első ajándék csomagot :D aztán még jól megnézte magának és elindult kifelé a csomaggal :D:D Én nem tudom, hogy honnan tudta, mit kell csinálni, de az már most látszik, hogy nem lesz egy elveszett kiscsaj :) aztán utána Bogikával álltam sorba, Ő egy kicsit bátortalanabb volt, de végül sírás nélkül elfogadta a csomagot, és egy nagy mosollyal meg is köszönte :) Majd összeszedtük a lányokat és elindultunk haza, mert már nagyon fáradtak voltak.

És egy kicsit más:
Még mindig nem beszélnek, de már tényleg nagyon várjuk. :) Ma mikor letettük őket a déli alváshoz, akkor Bogika mondogatott két szót amiből csak a babát értettem. Erre Apja mondja, hogy azt mondogatja, hogy pici baba :)))) és valóban :D Olyan kis édes volt, hogy mondogatta a babájára :) Igaz a végére már cici baba lett :D aztán közölte, hogy tátá, és lefeküdt aludni :) Finoman kiküldött minket.








2010. november 26., péntek

megint elmaradva....

Nagyon sok minden történt az utolsó bejegyzés óta. Először is inkább a pozitív dolgokról írnék. A lányok már nagyon ügyesek. Egyedül esznek, isznak, öltöznek bár ez még azért annyira nem megy :) Már egyre többet dumálnak, de még midig nem az igazi. Főleg Boginál van, hogy ha mondunk valamit azt visszamondja. Megy már neki: a baba, anya, apa, bácsi, néni, hoppá (hoppéj), kiskacsa (kika), cica (szisza), kutya (vauvau), autó (brümmbrümm), jah és ha megütik magukat akkor di (ezt nem tudom honnan vették :D Enikő is dumálgat, de ő annyira nem ismételget ő szokta mondani a hoppát (hoppi), di-t, anyát, apát. Szerintem sokkal több is menne nekik, de még nem igazán akarnak megszólalni rendesen. Azért én bízok benne, hogy hamarosan beindulnak. :) közben rájöttem mert éppen itt mondogatják mellettem :) még megy nekik a kaka is.
A fogaikat is nagyon szépen növesztik, Enikőnek már csak a 4 hátsó rágó van, Boginak meg hozzájön még a négy szemfog is, de már útban vannak!

És akkor, hogy leírjam a rossz dolgot is. A történet ott kezdődött, hogy elmentünk debrecenbe, és kudarcba fulladt a "nyaralás". Aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk még egyszer a nyaralással vagyis inkább már őszöléssel. Teszveszetltünk egy ceglédi utat, jó áron. Le is beszéltük a szállást október 24.-én mentünk volna. El is jött a 23.-ai hét, én nagy bőszen mostam, a ruhák nehezen száradtak. De sikerült nagyjából mindent kimosni. Pénteken lefektettem délbe a csajokat és kerestem programokat cegléden. Aztán felkeltek a csajok, és olyan 4 körül gyanus volt Bogi, mintha lázas lenne. Meg is mértem gyorsan lázát és 38 fölött volt neki. Apjuk éppen akkort ért haza és kétségbeesetten néztem rá, hogy most mi lesz. Beadtam neki egy kúpot, viszont a láza éppen hogy lement 38 alá. Ez már nagyon nem tetszett. Aztán jött egy nagyon rosszul sikerült éjszaka. Szegénykém olyan 9 körül felkelt és elkezdett hányni. Akkor belémhasított a debreceni éjszaka (bár ott nem volt lázas). Közben nagyon forró is volt. Akkor hűtőfüdrő, szinte semmit sem segített, majd betekertük. Aztán beadhattunk még egy kúpot. Szerencsére akkor elaludt mellettünk. Aztán megint felkelt kis idő múlva megint hűtőfürdő. Majd szép lassan reggel lett. ÉS mivel a láza nem múlt, be kellett látnunk, hogy meg kell látogatnunk ismét az ügyeletet :( El is mentünk fehérvárra, már rutinosan, összeszedtünk neki ruhákat. Az ügyeletes doki először elég furán viselkedett, mert, hogy mi az ercsi ügyelethez tartozunk.... mondtam hogy sok rosszat hallottam és azért jöttünk ide... Végül megvizsgálta Bogikát, és be is utalt minket a fertőző osztályra. Ami mint kiderült, nem gyerekosztály, hanem a fertőző részen van egy kis gyerekrész... Nagy nehezen megtaláltuk az épületet, és fel is vettek minket egyből (Bogit és engem). Aztán jött az első pofon. Boginak én nem tudom mennyi ideig, de nagyon sokáig próbálták beszúrni az infúziót. A jobb kezébe én nem tudom hányszor szúrták bele a tűt, de időnként szegénykémnek a fájdalomtól szinte kikadtak a szemei :( én azt hittem megszakad a szívem, és legszívesebben agyon ütöttem volna a nővért....Aztán végre sikerült a bal kézfejébe betenni. Majd kaptunk egy igen "barátságos" szobát...Bogi kapott infúziót, és nagyon hősiesen viselte. Közben elkezdett a hasa is menni, és a láza sem csillapodott, volt 39,6 is. Szerencsére azért kezdett jobban lenni, majd hétfőn átkerültünk egy másik szobába egy kisfiú é az anyukája mellé. És itt kezdődtek a gondok.... Bogi még kapott aznap is infúziót, és az 1-2 órás lefolyás helyett 6 azaz hat!!!! órán keresztül folyt az infúzió.... Én hiába szóltam, hogy ez már azért durva... és hogy a gyereket már nem bírom egy helyben tartani. Közben a kisfiú is kapott infúziót, és a másik anyukával felváltva küzdöttünk gyerekeinkkel. Néha sírva néha a kintól röhögve. Aztán nagy nehezen lefolyt, és bejött apa Enikővel meglátogatni minket. Persze, ők nem jöttek be, mivel fertőző osztály. Mi mentünk ki hozzájuk. A csajok édesen örültek egymásnak. Aztán hazamentek és eljött az este. És ahogy lefeküdt Alex baba, és leoltottuk a villanyt, abban a pillanatban Bogi ordítani kezdett, és semmi pénzért nem akart lefeküdni. Közben vette fel a kabátját és ment az ajtóhoz, és csak sírt csak sírt. Esküszöm már mindent megpróbáltam, mesét mondtam, énekeltem, sétáltam vele, magam mellé fektettem, játszottam vele, de csak sírt és sírt szegénykém. Kimentem a "kedves" nővérkékhez többször is, és semmit nem segítettek. Aztán az egyikük közölte gúnyos vigyorral, hogy itt nevelési gondok vannak. Nah itt már kezdett szakadni a cérna, de nyeltem egy nagyot, és hagytam a dolgot. Hozzá kell tennem, hogy hulla fáradt is voltam, mert a pár nap alatt ha aludtam 3 órát akkor sokat mondok.... Szóval beadott neki valamit, amitől nemsokára el is aludt. Aztán eljött a keddi nap, amikor is bejött egy aranyos doktornéni, és mondta, hogy hazamehetünk. Én akkor nagyon örültem. Aztán visszajött pár perc mulva, hogy mivel nincsen meg a széklet vizsgálat eredménye, ezért mégsem. Akkor én lebeszéltem vele, hogy az előző este fényében én inkább hazamennék vele, és visszajönnénk szerda reggel. Rá is mondta, hogy ok, ha tutira visszamegyünk. Én megint örültem. Aztán pár perc és visszajött, hogy felelőtlen volt... mert a főorvosnő, csak úgy enged el minket ha saját felelőségre hazamegyünk, de akkor megkapjuk a zárót, és pápá... Hát mondom szuper...a doktornő nem befolyásolhatott. Aztán bejött az egyik nővérke, és mondta, hogy abszolút megért, és ő is rohanna haza. De sokszor van, hogy visszalázasodik a gyerek, és inkább bírjuk ki szerinte. Úgyhogy maradtunk szerdáig. Aztán eljött az este, és megjött a "kedves nővérkénk" is.... És ahogy leoltódott a villany Bogi megint belekezdett a sírásba öltözésbe. Miután nem tudtam vele megint mit kezdeni. Kimentem a nővérekhez, vagyis az egyikük most egy normális doktornéni volt. Erre a nővér megint gúnyosan nevetve közölte, hogy anyuka megmondta, hogy itt nem gyógyszerezni kell a gyereket.... Mintha én ilyen gonosz anya lennék aki le akarja nyugtatózni a gyereket.... Hiába mondtam, hogy nem kell gyógyszer... aztán begurultam, és megkérdeztem tőle, hogy most megint a nevelésemet akarja szapulni?? erre közölte, hogy sok gyereket látott már és hogy Bogi hisztis, és hogy hideg víz alá kell dugni... Mondtam neki, hogy csodás hozzáállás, de lehet nem gyerekek mellett kéne dolgoznia.... Hozzáteszem, hogy egy hisztis gyerek a nap minden szakában kiköveteli magának a dolgokat... Nah most Bogikámnak egész nap egy nyekkenése nem volt. Mindenkinek pápázott, mosolygott, játszott. Ez csak esete jött elő. Könyörgöm csak haza akart menni.... egy másfél éves gyereknek hogy magyarázzam el, hogy maradni kell???? Nem beszélve arról, hogy van egy ikertestvére, akivel születése óta szinte megszakítás nélkül együtt van.... Szóval a mai napig megvagyok róla győződve, hogy nem hiszti volt, csak unta, mint ahogy én is. Aztán elkezdte megint kikeverni a gyógyszert... Mondtam, hogy nemkell....Aztán mondta a doktornő, hogy lehet, hogy a hasa is fáj, és, hogy jót fog neki tenni. Úgyhogy bejött velünk "kedveske" és Bogi ahogy meglátta a gyógyszeres kanalat megint üvöltésbe kezdett, amire "kedveske" gúnyos mosolyt tett. Mondtam neki, hogy nem kell vigyorogni...mit vár??? amikor bejöttünk úgy nyomták a szájába, hogy lefogták, és összenyomták az arcát....én is ordítanék....Persze ő is ugyanúgy adta be neki......Aztán elkezdte ecsetelni, hogy 73 óta dolgozik a kórházba amikor én még meg sem születtem.... Aztán én közöltem, vele, hogy az ajtót nyugodtan be is csukhatja maga mögött..... és remélem soha többet nem találkozunk.... Így is lett.. aztán a szobatársam vállán sírtam ki magam. Persze előző nap neki is beszólt, mert az egyéves gyereke rágta az ágyrácsot, amin jó vastagon volt festék. És közölte, hogy igen, tudni kell nemet mondani a gyereknek.... persze mikor jön a foga, és mindent megrág....ráadásul az ágyból nem igazán tudtuk kivenni őket, mert ha letettük a földre valamelyik gyereket, egyből szóltak, hogy anyuka én ezt nem csinálnám....Szóval borzalmas volt az utolsó két nap...Mint kiderült szalmonellás lett Bogi, nem tudjuk mitől, mert amiket ettünk egyikbe sem lehetett...Tojást nem igazán esznek...Szóval biztos valamit a szájába vett valahol... Azért bízok benne, hogy egy jó darabig nem kerülünk ilyen helyzetbe...






2010. október 18., hétfő

szobafestés

Sikerült végre az első minta a falra! Nem is olyan nehéz mint gondoltam :) nah jó ez nem egy bonyolult minta, nincsen benne semmi árnyékolás, de nekem azért tetszik :)) és már készül mickey párja is


2010. október 9., szombat

Nagy dolgok

Hihetetlen, hogy ez a két csaj napról napra mennyi minden új dolgot mutat meg számunkra. A mai nap két nagy meglepetést is tartogatott. Lefektettük őket délbe, majd én elmentem itthonról. Aztán mikor hazaértem Bogi fent volt. Jött is apával kinyitni az ajtót, nagy mosollyal fogadott :) aztán pedig majdnem elájultam, mert az én kis lánykám, kimondta életében először tudatosan, hogy anya! :) Azt hittem megzabálom ott rögtön :)) Sokszor elgondolkozom rajta, hogy vajon tudtában vagyok-e annak, hogy van két gyönyörű lányom, és még a mai napig is úgy érzem, hogy én ezt még nem tudtam felfogni. De az ilyen pillanatok egyre jobban tudatosítják bennem, hogy igenis anya vagyok, és nem is egy gyermeké! :)

A másik megdöbbentő dolgot ma Enikő vitte véghez. Én felmentem velük korábban a szobájukba, ettek még egy kicsit fürdés előtt, aztán levettem róluk a pelust és próbáltam őket rávenni, hogy legalább egyszer a bilibe pisiljenek. Hát vagy fél órát is szórakoztattam őket, néha felálltak elrohantak, majd visszaültek, de semmi... Majd feljött Apájuk is, és engedett nekik vizet. Mi kivonultunk bilistül mindenestül a fürdőbe. És nem telt bele fél perc és Bogi összepisilte a fürdőt :D mire észbe kaphattam volna Enikő is társult :D én jót röhögtem a kínomon, hogy ennyi szenvedés után mellé ment :) aztán próbáltam elmutogatni nekik, hogy ennek most a biliben kéne lennie. Nem tudom, hogy figyeltek-e vagy nem, de azért bíztam a dologban! Majd fürdés közben Encike felpattant, és elkezdett mutogatni a bili felé. Én kikaptam a kádból ráültettem a bilire, ült egy kicsit, majd mutogatott a kádra, hogy visszamenne. ÉS akkor láttam, hogy folyadék van a biliben :D amiről hosszú vizsgálgatás után megállapítottuk, hogy nem víz! :) Úgyhogy ezek szerint, mégis eljutott, hozzá, hogy minek hol a helye :)

ÉS végül de nem utolsó sorban! Végre hozzákezdtem egyik nagy vágyam megvalósításához, hogy mesefigurákat fessek a csajok szobájának a falára!!

2010. október 4., hétfő

ringatón voltunk

már régóta terveztem, hogy el kéne menni, de sosem volt kedvem hétfő délelőtt összeszedni a lányokat és átkocsikázni martonba. Kicsit féltem tőle, hogy egyedül nem bírok velük. Aztán végül megbeszéltük barátnőmmel, hogy elmegyünk 5ösben. És sikerült is eljutnunk :) A lányok nagyon édesek voltak, csodálkozva nézték a sok gyereket. Enikőnek akadt két hódolója is :D az egyik egy szőke kislány volt, aki egész végig ölelgette meg simogatta :) Enikő meg csak lesett nagy szemekkel, mert idegen kislány őt még nem ölelgette :D Aztán társult egy kisfiú is, ő inkább csak követte a kis drágámat. Én meg inkább Bogival mondókáztam, mert Encike még az elején kihúzta magát a játékok alól. Boginak viszont nagyon tetszett :) nevetett, és partner volt minden játékra :) Úgyhogy végül is egész jól sikerült, bár egy kicsit kapkodós volt, én keveslem ezt a fél órát. Nem mondom, hogy minden héten menni fogunk, de biztos ellátogatunk még a ringatóra!

2010. szeptember 25., szombat

csak sikerül :)

Tegnap úgy gondoltam, hogy a kis szabadulóművészünk, nagyon megnehezíti a dolgunkat. Délbe mikor lefektettük őket, akkor nem telt bele 3 perc és Enikő már kezdett is kiszabadulni. Megfogta a rácsokat, majd a talpát a falnak feszítve eltolta az ágyat. Aztán mivel Ő nagyon rendes kiscsaj, így egyből kiszabadította Bogikát is. Ennek az lett az eredménye, hogy én hiába pakoltam őket vissza az ágyba, nem akartak aludni... Úgyhogy kihagytuk a déli alvást, és én azt gondoltam, hogy Ők már nem fognak többet délben aludni. Aztán jött az esti alvás, amitől eléggé féltem, de szerencsére elég gyorsan elaludtak (gondolom nagyon fáradtak voltak). Reggel szépen aludtak 8-ig. Aztán eljött újra a déli alvás, és csodák csodájára mind a ketten elaludtak a nyitott ágyukban!!! :) Hát ezt még tegnap nem gondoltam volna :)

2010. szeptember 23., csütörtök

ez a pillanat is eljött

Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy mikor váltsuk le a lányok rácsos ágyait, igazi nagylányos ágyakra. aztán hosszas tanakodás után, úgy döntöttünk halasztjuk a témát. Aztán én elkezdtem azon agyalni, hogy mi van ha kimásznak és kiesnek fejjel, de gondoltam csak nem. Az ágyakból már rég kivettük a két kivehető rudat, mert azt már a csajok is kiszerelték párszor, így már nem ért semmit. az ágyakat pedig betoltuk a fal mellé. erre ma reggel felkeltem, ők még csöndbe voltak, vagyis Enikő dumált néha. Aztán hallottam ahogy Bogi felkelt, mert elkezdett nyöszörögni, Enikő meg egyre jobban dumált, de gondoltam hagyom még őket. Én közben a szomszéd szobában olvasgattam. Majd mikor Bogi már jobban sírt átmentem, és ekkor leesett az állam :D mert Enikő drágám állta szoba közepén, egy tállal a kezében kekszekkel, és mikor Bogi nyöszörgött, mert nem tetszett neki, hogy ő be van zárva, akkor Encike odarohant hozzá, és nyújtogatta a tálat, hogy vegyen belőle :D Szóval a kis drágám nem kimászott az ágyból, hanem eltolta a faltól, úgy hogy benne ült :D Erős csajszi az már biztos! Úgyhogy azt hiszem eljött az a nap, amikor nem kockáztatunk tovább és megnyitjuk az utat számukra, a nagylánnyá fejlődésük következő lépcsőjéhez.

És a hónapok is telnek szépen lassan, és a csajok betöltötték a másfél éves kort. Néha el sem hiszem, hogy ilyen nagyok, és hogy mennyire okosak! Tegnap történt, hogy leültem velük reggelizni, és életükben először falták a lekváros kenyeret. Ketten megettek 3 szelettel, és nem győztem adagolni a katonákat. Kentem vágtam, és már mondogatták, hogy hamma hamma. Majd mikor végeztek, én akkor kezdtem el enni. Erre látom, hogy Boginak pelusproblémái vannak. ilyenkor nagy terpeszben áll behajlított lábakkal, és fogja a pelusát :) Én gondoltam még bekapok egy két falatot. Erre ő odarohant a pelusozós táskához, kivett belőle egy pelust, amit látványosan felmutatott nekem, majd a lába közé tette :D aztán fogta magát berohant a szobába és lefeküdt a földre :)))) azt hittem megzabálom :)

2010. szeptember 21., kedd

A NAGY nap :)

Eljött a nagy nap mikor bekötötték legjobb barátnőm fejét :) És mivel véletlenek nincsenek Ő volt aki két éve az esküvőnkön elkapta a csokromat :))) lehet tényleg van ebben a babonában valami?? :)

A lányok nagyon édes voltak, és jó sokáig fent voltak, pedig csak délelőtt aludtak egy kicsit útközben. És ráadásul Enikő előző este be is lázasodott. A vacsora nagyon ízlett nekik, és az is, hogy rohangálhattak össze vissza. Amikor a zenész belekezdett akkor odarohantak és nagy táncolásba kezdtek :D Nagyon kis édesek voltak. Sajnos az este folyamán Enikő megint elkezdett melegedni, így este 9 körül úgy láttuk a legjobbnak, hogy hazaindulunk. Nagyon bántam, mert szerettem volna végig maradni, de sajnos így alakult. Így nagy szívfájdalmamra lemaradtunk a gyönyörű tortáról is.

Ezúton is szeretnék Nagyon Sok Boldogságot kívánni nekik!!!!!

2010. szeptember 16., csütörtök

Debreceni kiruccanás....

Szokták mondani, hogy a gyerek mindig akkor lesz beteg ha menni kéne valahova, hát most az egyszer ez nem így történt. Egy szép pénteki napon augusztus 27.-én utaztunk debrecenbe. A szállást már lefoglaltuk neten, egy nagy nevű hotelbe a debreceni aranybikába. Megmondom őszintén sosem gondoltam, hogy egyszer ott aludhatok. Az érdeklődésünkre küldtek egy rendkívül kedvező ajánlatot, miszerint 4-en két éjszakára reggelivel maszírozással gyerekággyal kapunk egy szobát 26ezerért. Hát úgy gondoltuk ezt nem hagyjuk ki... Meg is érkeztünk 5 körül a szállodába, ahol elég fura látvány fogadott minket, mert a képeken látott fénypompa sehol nem volt felfedezhető. A recepciót elég gyenge kis lámpák világították meg, és sehol egy vendég. Megkaptuk a kulcsunkat, meg is kerestük a szobát. Hát ekkor már kezdtük bánni a dolgot. A szoba rendkívül igénytelen volt, a folyosón penészszag, a mosdóba csatorna szag. Egy szakadt hűtő, egy minitévével a tetején. Az ablakokról potyogott le a festék, és a gyerek ágyat sehol nem találtuk... Az egyetlen pozitívum a szép kilátás volt a nagytemplomra és a gyönyörű térre. Mérgelődtünk kicsit, megfordult a fejünkbe a szálloda váltás is, de két gyerekkel 3 órás út után nem vettük a nyakunkba a várost. a recepción érdeklődtünk, hogy a gyerekágyak vajon hova lettek. Aztán kiderült, hogy félreértettek valamit... azt írtuk két felnőtt és két másfél éves gyerek akik számára gyerekágyat szeretnénk kérni...A visszaigazolásban pedig, nyugtázták, hogy kapunk. A lényeg, hogy csak szombat estére tudtak szerezni. Így elmentünk sétálni, és beültünk egy pizzériába. a csajok nagyon helyesek voltak, és nagyon szépen ettek. Rendeltünk nekik tortellinit, sajttal sonkával töltve. És megettek majdnem ketten egy nagy felnőtt adagot. Aztán visszasétáltunk, még fényképeztünk párat a téren, de már sötét volt, így felmentünk csodás szobánkba. Megpróbálkoztunk a lehetetlennel, hogy elaltassuk a lányokat a nagy francia ágy közepén. Hát elég nehezen ment, mert nem ehhez vannak itthon szokva... Ráadásul jött a következő sokk, ugyanis a hotel aljában egy bár üzemel, minden este, hajnalig. Így szerencsére az összes részeg, ott ordított az ablakunk alatt, persze érvényesült a szép nagy tér akusztikája is, így szinte lehetetlenség volt nyugodtan aludni... Szóval a lányok nagy nehezen elaludtak, mi nagyon boldogok voltunk. Mi is ledőltünk melléjük az ágy két szélére, majd olyan 11 körül leszakadt az ég és mindenki sikítva menekült fedett helyre... nah ekkor mindegyikünk felkelt.... Megpróbáltuk a lányokat visszaaltatni, el is feküdtek. Nem telt bele pár perc és Bogikám elkezdett hányni. Mondanom sem kell, hogy jutott belőle a két takaróra az egyik lepedőre, meg egy párnára. Kicsit megmostam az arcát átöltöztettük, megitattuk picit, majd megpróbáltuk lefektetni, míg én próbáltam kimosni a huzatokat. Éppen, hogy végeztem, mikor megint elkezdett hányni. Gondoltam csak túlette magát. Kezdtünk elölről mindent. Szegény Encike meg hulla fáradt volt, persze mindig felkelt Ő is. Aztán még hányt vagy 3-szor Bogika. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy felkeresünk egy ügyeletet. A recepciós nagyon felkészült volt... lövése nem volt, hova is kéne mennünk, így elmondta az összes szerinte lehetséges helyet... Az első egy rendelőintézet volt, ahova gyalog mentünk.... sehol egy lélek... A második ahova már kocsival egy sebészeti ügyelet, ahol éppen egy éjszakai verekedés sérültjét foltozták.... Aztán átirányítottak minket egy harmadik helyre ami nagyon szuperül el van dugva..... Így még vagy fél órát keresgéltük a város másik végén. Szóval végül eljutottunk a legjobb helyre mert gyerekosztály volt. Behívtak minket egy szobába, addig apa kint állt az ajtó másik oldalán Enikővel, felvették az adatokat, majd megvizsgálták Bogit, és közölték, hogy akkor felvesznek minket az osztályra. Kérdezték, hogy bent maradok-e vele, hát mondtam, hogy persze, hogy maradok. Ő kapott infúziót, és átkísértek minket a szobánkba ahol még 3 gyerek volt a szüleikkel. Aztán vártam, mert a táska nálam volt, amiben benne volt Apa pénztárcája is, meg a kocsikulcs minden. Apa sehol, majd beküldik elég sok idő után.... Mint kiderült elfelejtettek neki szólni, hogy akkor bent tartanak minket....Bogika közben harcolt az infúzió csővel :( én meg próbáltam csöndben tartani mert a többiek aludtak. Talán ez volt az utóbbi másfél év legszörnyűbb éjszakája. Szerencsére Bogi elaludt, én kevésbé. Semmi váltóruha, semmi ennivaló (mert én nem kaptam bent enni) és ráadásul kiderült, hogy Apa ugyan bejöhet látogatni, de 14 éven aluli gyerek nem.... Persze azt elfelejtették mondani, hogy én lemehetek Bogival.... Szerencsére pici lányka mikor felkelt és meglátta az innivalót egyből mondta hogy hammahamma. Nagyon szépen ivott aztán megette a reggelire kapott összes kekszet. Szerencsére figyelembe vették, hogy "nyaralni" vagyunk így elmehettünk még szombaton, amúgy vasárnapig kellett volna maradnunk. És mivel Bogika is szépen ivott evett, így elengedtek minket. Bogikán már semmi jele nem volt a betegeskedésnek, és borzalmasan pörgött, és már nem tudtam vele mit kezdeni abba a pici szobába, ráadásul a többiek pihentek volna... Néha kisétáltunk de ott csak egy lépcsőház volt, ami megint csak nem megfelelő terület egy másfél éves számára. Délbe mondták, hogy mindjárt kapjuk a papírjainkat...2óra hosszat vártunk még rá... Aztán kettőkor kiszabadultunk. így szombat délután amikor épp csobbannunk kellett volna a debreceni strand egyik medencéjében (eredeti tervek szerint) elmentünk bevásárolni a tescoba hulla fáradtan, és úgy döntöttünk hogy inkább hazajövünk. Közben ugyan kaptunk gyerekágyakat, de az ordítás ugyanúgy lett volna, és már amúgy is elegünk lett az egészből. Illedelmesen elköszöntünk a recepción, én fog összeszorítva, hogy ne zúdítsak rá mindent szegény recepciósra, mert ezekről nyilván nem ők tehetnek... Itthon jól kialudtuk magunkat, és megtettük amit utazás előtt kellett volna. Rákerestünk a hotelre... Mint kiderült csődbe vannak, és már egyszer kikapcsolták az áramot náluk.... és valami borzalamsan nagy adóságuk van.... Mi biztos soha többet nem megyünk oda, sőt egy darabig debrecen felé sem.

És egy pár kép a kis Hős lánykákról :)





2010. augusztus 20., péntek

és néhány kép :)





Az új játszóterünkön





Ugrálás közben :)



újra itt

Hosszú kihagyás után megpróbálkozom megint az írással. Most, hogy már a lányok egyre többet jönnek mennek pakolnak, nekem egyre kevesebb időm van leülni a gép elé.
Lassan betöltik a másfél éves kort és napról napra egyre okosabbak. Néha meglepődök azon, hogy egy egy tárgynak honnan tudják a nevét, és akkor rá kell jönnöm, hogy ők mindenre figyelnek, még arra is amit nem nekik mondunk. Egymással is egyre többet foglalkoznak, ha sír az egyikük, akkor a másik odamegy és megsimizi. Ha összebalhéznak egy játékon akkor a aki "nyert" megvígasztalja a másikat. És igen hagyni szoktam, hogy lerendezzék egymás között a balhékat, és ennek eredményeképpen egyik nap történt, hogy egy zenélős játékot elkezdtek tépni. Bogi fenékre ült a nagy civakodás közben, és Enikő megkaparintotta a játékot. Persze erre Bogi nagy hisztibe kezdett, majd Enikő megfordult és letette Bogi elé a zsákmányt. Nagyon meglepett ez a lépése. És ahogy nőnek változik az egyéniségük is. Bogi mostanában iszonyú hisztis lett, de valamit el akar húzni és az elakad picit, akkor egyből oltári hiszti van, hasra vágja magát és üvölt, torporzékol. Enikő viszont a megtestesült nyugalom, és mosolygás. Bármi van akkor ő egyből nevetésre bír mindenkit, ha kell egy üres tálat tesz a fejére, vagy egy pokróccal mászkál, vagy elkezd ugrálni :) De azért meg kell, hogy jegyezzem, hogy Bogi is jószívű, mert ha neki adok valamit és mondom, hogy adja oda Enikőnek akkor egyből viszi és nyújtja, és ez visszafele is érvényes Enikő részéről. Esténként mikor felmegyünk a szobájukba, akkor Bogi egyből cumikeresésbe kezd, aztán egyik este azt vettük észre, hogy talált egy cumit bekapta, majd keresett tovább, és a másikat odavitte Enikőnek és betette a szájába :) Szóval nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen kis édesek :)
A legújabb pedig, hogy egyre jobban dumálnak, főleg délutánonként. Csak mondják mondják és forog a nyelvük mi meg csak nevetünk, mert időnként belecsúszik egy-egy szó aminek lenne értelme :) persze ez még csak véletlen. Viszont már mondogatják, hogy apa, és a sírásnál továbbra is van az annnya annya. :) Nagyon még nem használnak konkrét szavakat, de mindent megértenek, és szerintem rövidesen eljön az ideje, mikor azt fogom mondani, hogy csak 10 másodperc csöndet kérek :D

2010. július 1., csütörtök

megint lázasan

Már annyira boldog voltam, hogy kigyógyultak a legutóbbi vírusos betegségből.... Enikő kedden belázasodott a déli alvás alatt, és azóta folyamatosan lázas szegénykém :( én már borzasztóan kivagyok miatta. Ahogy elmúlik a lázcsillapító hatása egyből megy 39-re. Voltunk is a doktornéninél tegnap, de nem látott semmit. Úgyhogy kétesélyes a dolog, vagy a múltheti oltás a ludas, vagy pedig a fogai, mert azok meg beindultak nagyon. Mára elértük a 12 fogat :) Bogi még mindig csak 6-nál tart, de ő nem szeret elsietni semmit.






2010. június 24., csütörtök

méreckedés

a héten vissza kellett menni a dokinénihez. Kedden meg is látogattuk, megvizsgálta a csajokat és megállapította, hogy meggyógyultak. Aztán felvetette ötletként, hogy mi lenne, ha megkapnák az elmaradt oltást. Úgyhogy át is mentünk a védőnőhöz, uánunk jött a doktornéni, és meg is kapták a 15 hónapos oltásukat a csajok. Sajnos ez két szuri volt egy a vállukba, egy pedig a combjukba. Enikő nagyon ügyesen bírta a vállába a szurit, a combjába már kevésbé, mert a doki elmondása szerint az egy elég csípős szuri. Bogi kevésbé viselte jól, már a méreckedés kiborította szegénykémet, nem hogy az amikor le kellett fogni, hogy ne ugráljon a tű elől :( Végül is sikerült beadni gond nélkül neki is! És ami a legjobb végre hízott rendesen, most már nem az nagyon vékonyka lányka :) De így legalább nem kell annyira aggódnom, ha esetleg beteg lesz és nem akar enni. Most még egy kicsit nyűgösek az oltás miatt, meg az időjárás miatt, meg amúgy is :) Remélem a déli alvás rendbe hozza a lelki egyensúlyukat, főleg Enikőjét!




2010. június 22., kedd

állatkerti séta

Mostanában, hogy ilyen "gyönyörű" idő van, úgy éreztük ki kell használni a szombati esőmentes napot. Hosszas töprengés után eldöntöttük, hogy elmegyünk az állatkertbe, még ha a lányokat nem is fogja annyira lekötni. Sikerült bevergődnünk a város közepére, ahol nagy nehezen leparkoltunk. aztán mikor bejutottunk az állatkertbe, akkor szembesültünk a ténnyel, hogy borzalmasan sokan gondolták úgy rajtunk kívül, hogy ezt a kikapcsolódási formát választják. így haladva a tömeggel néztük végig a sok állatot, akik kényelmesen elfértek a saját ketrecükben, nem úgy mint mi. A csajoknak végül is nagyon bejött a látnivaló, főleg az olyan ketrecek ahova ők is beláttak rendesen. A végén pedig meglátogattuk a simogatót is, ahol a szegény kecskék már felpüffedt hassal menni sem bírtak (nem úgy mint legutóbb, amikor pár éve szinte fellöktek egy csöndes napon, egy kis zoo eleségért) és próbálták túlélni a napot, és a sok hülyét aki tömi a szájukba a kis zöld rudakat, még annak ellenére is, hogy ki van írva, hogy a kicsiket ne etessék. De nem gond a gyerek kedvéért mindent, végül is egy falat nem ár meg neki. Szóval két kis drága lánykáim, épp ilyen kipurcant hangulatukba jutottak a kecskékhez. Enikő borzasztó bátran belevetette magát a sűrűjébe, és kedvesen simizte a kecskéket. Aztán Bogika is erőt vett magán, és letámadott egy valóban alvó példányt. Aki a simogatás hatására felemelte a fejét, és szegény Bogika ijedtem rohant hozzám. Hát neki eddig tartott a simizés, mert innentől kezdve csüngött rajtam. Remélem nem hagyott benne mély nyomot :)


Az alvó oroszlán simogatása

és az ébredése utáni nagy ijedtség


A halak nagyon bejöttek nekik :) csak nekünk nem annyira az emelgetés minden akváriumnál :D


És végezetül üzenném az időjárásnak, hogy most már ennyi eső elég!!!! Mert lassan csónakot vehetünk a kertbe...így is elég, hogy bokáig ér a víz...

2010. június 20., vasárnap

Kollázs Nóritól :)

Minket is elért Nóri kollázs szenvedélye! Nekem nagyon tetszik :)) És a lányok nevében is köszönjük!! A többi munkája megtekinthető a blogján!

2010. június 13., vasárnap

Még betegen

Sajnos a helyzetünk változatlan, vagyis annyit változott, hogy visszamentünk a dokinéninkhez, akit éppen egy idősebb doki helyettesített. Elmondta, hogy a másik "orvos" miket mondott. És ezt egyből meg is bántam, mert mivel kimondtam, hogy azt mondta, hogy biztos a foguk miatt van, ezért ő is egyből rámondta, hogy igen jön a foguk... Felírt valami köptetőt, és távoztunk. Én egyből mentem is a patikába, ahol a két patikusunk összenézett, és közölték, hogy ez nem is igazán gyerekeknek való. Hát ez szuper.... Örülök ennek a jó orvosnak is... Úgyhogy mondta, hogyha nem gond akkor ad másikat. Hát, hogy lenne gond, ha a másik nem is gyerekeknek való?? szóval hazajöttünk az új szerzeménnyel. Én egyből neki is bátorodtam, hogy beadom. És ekkor jöttek a gondok, mert Bogika egyből köpte ki, és képtelen voltam kiskanállal az adagolójával innivalóban beadni. Még próbálkoztam másnap is nem sok sikerrel. Így úgy döntöttem pénteken, hogy visszamegyünk most már tényleg a mi dokinéninkhez (ekkor már ő rendelt). Miért is lett volna szerencsénk??? :D hát éppen betegnél volt, így vártunk fél órát rá, miközben az aszisztens szorgosan meg akart minket győzni, hogy a doktornő sem tud többet mondani, és, hogy ő is csak azt fogja mondani, hogy a köptetőt adjuk és szívjuk az orrát, mert közben már az is teli volt neki. Én már teljesen elbizonytalanodtam, hogy miért is vagyunk ott, és csak bólogattam. Aztán mondta, hogy mind1 ha magának megnyugtató, hogy beszél a doktornővel akkor várják meg. És eszembe jutott, hogy megint csak milyen befolyásolható vagyok... És észbe kaptam, hogy én igenis akarok beszélni a doktornővel, mert ez igenis nem a foga! Úgyhogy sétáltunk egyet, míg megérkezett. Alaposan megvizsgálta, és felírt egy antibiotikumot (fertőző betegségre...), megmutatta, hogyan adjam be a köptetőt, adott kis fecskendőt. Szóval megérte megvárni.
Közben Enikőn is kijött ez a nyavaja, két nap lemaradással. Úgyhogy most 100 fokos hőségben itthon kínlódunk a strand helyett orrot szívva. És ha nem gyógyulnak meg akkor a 15 hós oltást sem kaphatják meg.
azért a hangulatuk jó, játszanak, sétálgatnak, nevetgélnek. Legalább nem szenvednek annyira!

És egy pár kép a múlt hétvégéről:


Lovaskocsiztunk is :)



Harci süvegben :)