ennyi idősek vagyunk

Lilypie - Personal pictureLilypie Fifth Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2010. január 16., szombat

Az első hármasban töltött napok

Lassan áttotyogtam a másik szobába, és ekkor szembesültem a fájdalmaimmal, és, hogy most már el kell látnom két babát és magamat is.Az eredetileg 2 ágyas szoba 3 ágyasra lett bővítve, és így leég szűkös volt. Szerencsére első nap vasárnap teljesen egyedül voltam, csak másnap kaptam egy szobatársat, akinek ugyanolyan pici volt a babája mint az én lányaim, és a 32. hétre született. A 3. szobatársunkat pedig hétfő éjjel kaptuk, neki rendes szülés volt 2. baba. Ő hozta meg az életet a szobába! Nagyon sok mindent kell megtanulni ez alatt a pár nap alatt, és bevallom őszintén, hogy ez engem rettenetesen megviselt, és egy örökkévalóságnak tűnt. Ez abból is látszik, hogy olyan mintha szobatársaimat egy jó pár éve ismerném! Végül is az első nap egész jól sikerült, bár rettenetesen fáradt voltam. Behozták gyönyörű lányaimat, két kis falatkát, két kiskocsiba (a helyhiány miatt később már egybe tettem őket). Aztán jött az első etetés. Hát a kedves csecsemős 3 perc próbálkozás után feladta, hogy túl picik a babák, és otthagyott velük, hát ez volt az első megdöbbentő esemény. Aztán végül is jött a váltás és egy nagyon kedves csecsemős kb. Másfél órán keresztül görnyedt fölöttem mire rávette a csajokat a hamizásra. Ami persze utána sem ment egyedül. Kaptam a különböző etetési variációkat, ágyban, kézben, asztalon, fejen állva….Persze mindenkinek meg volt a módszere és sikeresen le is szólta a másikét, ami persze rajtunk friss anyukákon csattant…ez is eléggé érzékenyen érintett. Aztán folyamatosan a mérlegeléssel stresszeltek… csak kár, hogy a mérleg ne mért jól. Ez onnan derült ki mikor egy etetés után 3szori mérésre 3 különböző értéket adott ki -30, +20 és +10 grammot, ami egy 2 napos babánál nem mindegy, mert olyan 20-30-40-ket esznek… És sokszor mondták, hogy nem ettek semmit, és ez így nem lesz jó. Meg, hogy szoktassam őket össze, hát persze ez sem ment…szóval nagyon vártam már, hogy kiszabaduljak a kórházból, egyedül szobatársaim hiányoztak. Bár mindezek ellenére nagyon meg voltam elégedve a kórházzal. Tiszta, szép, minden szobába zuhanyzó wc. És nem utolsó sorban a doktornőmmel is nagyon meg voltam elégedve, minden nap rám nézett, megvizsgált. Lányaim az etetést már egész jól elsajátították, és elhatároztam, hogy nincsen méregetés. Minden este így is méregették őket. Végül is 2170 grammal jöhettek haza, bár ijesztgettek, hogy nem fognak minket hazaengedni. Még vissza gondolni is borzasztó ezekre a napokra, de lányaim mindig jobb kedvre derítettek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.