Amikor hazaértünk, nagyon boldog voltam! Itt volt két csöppségem, tejci is volt rendesen, apukájuk is nagyon ügyesen bánt velük :) és persze bánik még mindig!
Csodálatos látni ahogy napról napra fejlődnek, bár be kell, hogy valljam azért vannak nehéz napok. Van a gyereknevelésnek egy "sötét" oldala is, vannak olyan napok amikor csak a túlélésre játszottunk. A has fájós időszak borzasztó nehéz tud lenni, főleg két babával. Mikor végre megnyugszik az egyik akkor kezdi a másik. Szinte egy másodpercnyi nyugalmam nem volt. Lányaim már az elején rengeteget mosolyogtak persze az még nem volt az igazi, aztán egyik napról a másikra reggel kaptam egy óriási teli szájas őszinte mosolyt. Hát nagyon boldog voltam :) Aztán a sírós napok is kezdtek elmaradni és mondhatom, hogy most már nagyon szuper napjaink voltak, kevés sírdogálással.
Közben persze minket sem kerültek el a problémák, persze ezek kis problémák. Boginak köldöksérve lett, így most ragasztgatni kell, Encinek pedig a csípő szűrés nem sikerült teljesen jóra. Túl vagyunk a két hónapos oltáson is, szerencsére nagyon jól viselték, a kis tündérkéim, bár a doki néni nem lopta magát a szívükbe :D
És bevallom így utólag én is rózsaszín ködben látom az első 3 hónapot! hihetetlen, hogy mennyire el lehet felejteni a rossz napokat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.