Eljött a várva várt mágikus 12. hét. Hát igen...Nah eddig csak rosszullétek voltak, de innentől kezdve, nem is maradt bennem semmi. Akkor arra gondoltam, hogy én biztos rosszul működök :)
És eljött a nagy nap is a 12. heti uh. Ilyenkor van a tarkóredő mérés amitől mindenki tart. Bevallom őszintén nagyon remegtem, nagyon féltettem a két pindurkámat, de hát ki nem. És ekkor megláttam őket, a nagy monitoron, amit időközben újított be a korház :) én teljesen el voltam varázsolva, úgy izegtek, mozogtak, pörögtek öröm volt nézni. Akkor a doki elkezdte őket méregetni nézegetni, és minden rendben volt, ekkor egy nagyon nagy kő esett le a szívemről :) ekkor már ilyen méretekkel rendelkeztek:
baba1: Bpd: (fejszélesség) 23mm, crl (ülőmagasság): 66mm, NR: (nyaki redő) 1,4
baba2: Bpd: 24mm, crl: 64mm, NR: 1,6mm
Teltek múltak a hetek, de még mindig összefutottam róka komával még a 18.héten is. Kívánós egyáltalán nem voltam, nagyon keveset ettem és emiatt aggódtam azon, hogy jól fejlődnek-e a kis drágáim. A következő uh nov. 10.-én volt esedékes, de az idő nagyon lassan ment. Közben elkészült az afp eredménye is, ami ugye ikreknél nem igazán mond sokat, mert két babánál nem tudják mi a normális érték...A házunk is lassan épülgetett, de az október végi költözés tolódott.
Majd elérkezett a november 10.!!! Mindent rendben találtak, és ekkor derült fény arra, hogy egyikük nagy valószínűséggel csajszi lesz J másik csöppségünk pedig takargatta magát, de fiura utaló jelet nem látott a doki. Én teljesen meglepődtem mert szinte 100%-ra vettem, hogy fiuk lesznek, és mindenki azt is mondta a családban, hogy tuti fiuk. Úgyhogy kezdhettem áthangolódni a rózsaszín világra, ami egyáltalán nem volt baj. Sőt minden fius anyuka azt mondta, hogy irigykedik. A következő uh időpontot februárra kaptam, ami elkeserített, hogy ilyen soká lesz.
És, november 13.-án sikerült beköltöznünk a szép új házunkba J, így már minden megvolt a lányok fogadására.
Egyre jobban kezdtem érezni a mozgásukat, aminek nagyon örültem, mert míg nincsen visszajelzés, addig mindig ott az aggódás, hogy minden okés lehet-e. Persze nem kell mondanom, hogy az aggódás ezután is megvolt, hogy most miért nem mozognak??? November végére már látszódott is a mozgás, és végre apájuk is érezhette őket. Azt hiszem nekik innentől kezd izgalmas lenni a dolog, talán ők itt kezdik felfogni, hogy tényleg hamarosan többen leszünk.
Már nagyon be voltam sózva decemberbe, hogy elmenjünk 4d uh-ra. Sokat keresgéltem, mert ugye nem úszkáltunk a pénzbe, és sok helyen ikrekre dupla árat kértek…Aztán rátaláltam a 4dgenesisre, ahol nem volt drágább két babára, és aminek nagyon örültem, hogy 1 órás volt a mozizás J . Aki teheti menjen el, mert ez egy óriási élmény! Én az első 20 percet végigkönnyeztem, apjuk sem tudott szóhoz jutni. És amikor először megláttuk a pofijukat, leírhatatlan érzés! Még most is bekönnyezik a szemem ha rágondolok J Ekor már szép nagyok voltak, és mind a ketten fejjel lefelé, ami erősítette bennem, hogy nem kell császározni. Itt megerősítették, hogy egyik tuti lányzó, másik babánk viszont rejtőzködött, de a végére megmutatta magát és kiderült, hogy tuti két csajszink lesz! És ekkor már 724 és 783 grammra saccolták őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.