és igen!

Jelenthetem, hogy Bogikámnak 10 és fél hónaposan megjelent az első foghegye!! Nem siette el a dolgot, de ez egyáltalán nem probléma! Nagyon nem viseli meg a fogzás, legalábbis semmi jelét nem vettük észre, hogy gondja lenne vele.
Már mind a ketten teljesen stabilan állnak fel, és egyre szuperebbül lépcsőznek :) már gyorsabbak mint mi! Tapsi tapsi nagyon meg Enikőnek, már ha épp olyanja van, akkor is tapsol. Ha meg mondjuk nekik valamire, hogy nem szabad, akkor suttogva mondják, hogy dede :))

hivatalosan is meggyógyultunk!

Szerencsére túl vagyunk ezen a fránya betegségen! Most már a lányoknak is talán jobb lesz az étvágyuk, és talán Bogikát is kicsit hozzá tudom hizlalni Enikőhöz. Bár a védőnéni szerint egyáltalán nem vékony, én azért annak látom. Most ahogy kinézek az ablakon szakad a hó, és rájöttem, hogy már borzalmasan elegem van a télből. Ha el akarunk indulni valahova, legalább fél óra a pelusozás öltöztetés, arról már nem is beszélve, hogy borzasztóan kényelmetlen lehet szegénykéimnek. Én meg folyamatosan attól félek, hogy megfáznak. Szóval én már nagyon nagyon várom a tavaszt, hogy kimehessünk a kertbe. Addigra már járni fognak, rohangálni :) segítenek a kertészkedésben :) Addig meg megpróbáljuk még kihúzni ezt a kis időt bezárva.

talán meggyógyultunk

Ugyan ma megyünk vissza a doktornénihez, de már 2 napja nem lázasodnak, se éjjel se nappal! szedik még az antibiotikumot, míg el nem fogy. Úgyhogy nagyon reménykedem, hogy a doktornéni sem fog semmit látni!

Tegnap sikerült eljutnunk a védőnőhöz. Múlthét csütörtökön kellett volna, de a nagy havazás miatt, nem tudtam elmenni, így át kellett tenni. Karácsony előtt voltunk utoljára, akkor még naponta 4szer szopiztak és és ebédre kaptak főzit. aztán egyik napról a másikra észrevettem, hogy ez már ugyan kevés nekik, így átálltunk, a reggeli és esti szopira. ebédre főzeléket kapnak, tízóraira meg uzsira joghurtot, grízt, kenyeret, vagy esetleg a mi ételünkből esznek. Megvolt a mérlegelés is, amivel elégedett vagyok, bár Bogi kevesebbet hízott megint mint Enikő, viszont ugyanolyan magasak. Ha így folytatjuk el fog fogyni ez a lány, pedig eszik rendesen! És akkor a méretek:
Enikő: 8570 gramm és 70 cm (800 gramm hízás)
Bogi: 7490 gramm és 70 cm (600 gramm hízás)
azért mindent össze vetve, szépen nőnek, és nagyon jól fejlődnek, meg volt velük elégedve a védőnéni. És úgy produkálták magukat, mintha előre megbeszéltük volna. Hangosan kiabáltak dumáltak sikongattak, nevettek tapsoltak, pápáztak és incselkedtek a védőnénivel. Nagyon kis tüneményesek voltak :)

még mindig betegen

Először is pár kép a lányokról, ahogy bejárják a házat:)



és amikor szépen fel vannak öltözve

Sajnos azóta is betegeskedünk. Előző éjszaka szerencsére láz nélkül telt, de ma délutánra is lett hőemelkedésük. Bár már azért szemmel látható a javulás! Mind a ketten szedik az antibiotikumot, nagyon ügyesen. Még annak ellenére is, hogy borzalmas ízük van. Bogiénak valami nagyon émelyítő narancsos beütése, Enikőjének meg a soha le nem csengő tutti-frutti íze van :) Remélem holnapra javul a helyzet!

Közben sokat tanultunk megint! Bogi megtanult integetni, de olyan kis édesen szégyellős közben, hogy egyből el is mosolyodik és lehajtja a fejét. Ilyenkor meg tudnám zabálni :) Enikő meg megtanult egy szuper dolgot, nem-et inteni a fejével. Ez első alkalommal volt nagyon jó, mert jelezte, hogy ő nem kér több kanállal az ebédből, és így természetesen fültől fülig főzelékes lett :) És már mind a ketten profin másznak a kezükön és talpukon támaszkodva, ami meglehetősen vicces látvány! :)

Az elmúlt nap történései

Ugye mint minden szülő, mi is annak rendje módja szerint próbáljuk őket tanítgatni. Egyik ilyen jól tanítható dolog a tapsolás. Hát eddig nem jártunk sikerrel. Erre két napja Enikő teljesen magától elkezdett egy zenére tapsolni! Olyan kis édes volt, közben nézett rám, hogy anya látod? tudok tapsolni is :))) Szóval azóta a kis drágám tapsikol, ha úgy gondolja!
Majd szerdán elmentem suliba pestre, és rájuk anyuék vigyáztak. Mikor hazajöttem, újságolják, hogy Enikő megtanult dobolni :D és megfogta a dobverőt, és rendesen ütötte gyorsabban lassabban :) Boginak viszont nem igazán jött be. Meg ő az a fajta, ha nem akarja nem produkálja magát, és még nem nagyon csinál semmit, az ebéd kiköpködésén kívül :)
Aztán tegnap délután Bogika belázasodott, beadtam neki egy kúpot, de persze 10 perc múlva küldött a pelusba meglepit. Én meg nem tudtam eldönteni, hogy most adjak-e még egyet vagy ne. Végül is nem adtam, ha feljebb menne a láza akkor viszont adok. Le is fektettem őket este. Olyan este 9 körül kelt nyűglődve. Kivettem a kiságyból és tiszta forró volt. Mint kiderült 39.2 volt a láza. Gyorsan egy kúp, majd hűtőfürdő. Sikerült 38 alá vinni a lázát, és le is fektettük. Ekkor Enikő felébredt és nála is tapasztaltuk, hogy lázas. Szegénykémmel elölről kezdtük a sort. Majd őt is sikerült lefektetni. Reggelre nem voltak lázasak, de délelőtt Enikő megint belázasodott. Így mentünk a doktornénihez. Fel is írt nekik antibiotikumot. Igazából nem mondta, hogy mi bajuk van. Minden esetre remélem, hogy elmúlik ez a nagy lázasság, és csak a foguk a ludas a dologban!
Most épp alszanak, és nagyon remélem, hogy mire felkelnek nem lesz semmi probléma!

nagy boldogságot tud okozni két pici lányka

És még egy video, ahogy szórakoztatják egymást :)
(remélem most már működni fog rendesen a link)

egy szép reggel :)

Ma reggel szokásunkhoz híven ébredtünk, Enikő kelt 6-kor, Apa ébredt, ment dolgozni. Én Enikőt átvittem a mi ágyunkba megetetni. Aztán felültettem, és mosolygott, gagyarászott. Aztán rám hajtotta a fejét, és nem 3 másodpercre ahogy szokta, hanem ott is hagyta. A pici kezeivel megölelt, és elaludt rajtam térdelve rám borulva. Már annyira régen történt ilyen, pontosabban amikor még picikék voltak, és ez annyira jó érzés volt, hallani ahogy szuszog :)

És egy video, még a karácsony előtti nagy hó idején történt. Aztán szegénykéim meglesték közelebbről is a havat, mert egy buckán megdőlt a szánkó, ők meg elhúzták, és borult is. De nem sírtak, csak csodálkoztak édesen :)

Tévedtem megint csak :)

Ugyan múltkor megállapítottam, hogy jön Enikő 3. fogacskája :) hát ezt eléggé elnéztem! De sebaj, majd jön amikor akar!

A lányok mára mr betöltötték a 10. hónapot, így már csak 2 hónap marad az 1 éves szülinapjukig! Nem győzöm mondogatni, hogy borzalmasan gyorsan telik az idő. Pici lányok már másznak felállnak, felülnek, leülnek, rendezkednek, játszanak egymással, zenére táncolnak, dumálnak.

Amire edzünk az, hogy egyedül igyanak már a cumisüvegből.

És kíváncsian várjuk, hogy melyikük fog előbb elindulni. Jelenleg ugyanott tartanak! :)

sok minden történt ma

2010. január 11.

-A mai napon sok újdonság volt. Mivel, hogy naponta már 3szor rendes ételt esznek, gy már az egész napom ráment a főzőcskézésre. Persze nem mindent szó szerint főzök. Úgyhogy csináltam magunknak zöldborsó főzeléket, tejföl helyett vízzel kevertem ki egy kis lisztet. Az Ő részüket összeturmixoltam, és szépen meg is ették! Legalábbis Enikő, mert Boginak az az új szokása, hogy mint a pocok gyűjti a szájában a falatokat, és édesen összeszorított szájjal mosolyog :) Aztán ha mázlim van akkor nem dönt úgy, hogy berreg egyet! :D

Uzsira pedig a tyúkhúslevesből kaptak. Összetörtem benne a répát, krumplit és, hogy ne legyen híg tépkedtem bele kenyeret.

-Aztán még a mai napon történt, hogy Enikő felállt egyedül a járóka rácsaiba kapaszkodva! Utána olyan boldogan mosolygott, hogy öröm volt nézni

-ha minden igaz, akkor talán nem két gyerekre fog jutni két fog :) Mert még mindig csak Enikőnek van két foga, de a 3. is nála készülődik :)

-és végül: Enikő már egy rövid ideje pápát integet, és közben mondja, hogy tátá :)) és tegnap este kétszer is pápá-t mondott, teljesen érthetően! Bár van még valami, amit teljesen érthetően mondd, mégpedig a dádá, ezt pedig akkor használja, amikor nem tetszik neki valami. Mondjuk ehhez még az is társul, hogy dobálja magát! Remélem ezt hamar kinövi :)

És végezetül egy kép az én játék közben elfáradt és elaludt Bogikámról

elkiabáltam...

2010. január 7.

Kellett nekem örülnöm, hogy milyen ügyesek. Hát egyből rá is cáfoltak! Tegnap nagyon korán keltek, Bogi ráadásul át is ázott, úgyhogy már nem is emlékszem mikor pelusoztam utoljára éjszaka. Reggel 7 körül már bőven fent voltunk. 11 körül már borzalmasan fáradtak voltak. A járókából nem nagyon tudtam őket kivenni, mert még itt volt a karácsonyfa, és a luc-ra jellemző módon potyogtak is a levelei rendesen. Aztán egy hirtelen elhatározásra neki estem a fának 11 kor. Ennyi tűlevél az erdőben nincsen :D na de mindegy is sikerült a művelet. Aztán meg is ebédeltettem a csajokat. Bogi már az etetőszékben elaludt, Enikőnek sem hiányzott sok. Felmegyek velük az emeletre (mostanában a szobájukban alszanak délben is) pelusozás, lefektetem őket. Csukták is le a szemüket. Visszamegyek 10 perc múlva, erre Bogikám áll a kiságyban és ott bulizik magában, nevetgél, sikongat, dumál, Enikő meg alszik. Hát én ... bementem, hogy lefektessem, és onnantól kezdve sírt, míg fel nem ébresztette Enikőt. Aztán végre ki tudtam jönni, erre fülelek és dumálnak, hát mondom szuper :) bekukkantok (hogy ne vegyenek észre). Hát egymással szemben, Bogi áll, Enikő ül, és hangosan dumálnak nevetgélnek! És egy hunyást sem aludtak. Estére már olyan szinten nyűgösek voltak, hogy alig bírtam őket pelusozni. Most még ugyan fent vannak a szobába, de már nem alszanak, ilyenkor még hagyom őket, aztán 10 körül eszünk!

rend a lelke mindennek

2010. január 5.

Mikor még nem születtek meg, akkor úgy gondoltam alakulnak ahogy alakulnak a napjaink. A kórházba egymást érték az etetések, nem tudtam utolérni magunkat. Ott mindig azt mondogatták, hogy szoktassam már össze őket. De kérdem én hogyan? mikor az egyiket etettem a másik addig visszaaludt, közben hozták az ebédem, amit akkor gyorsan meg kellett enni, aztán már megint csúszott az etetés. Szóval úgy jöttünk haza, lesz ahogy lesz. Esznek amikor akarnak, legyen az 2 vagy 4 óránként! Aztán egyik napról a másikra átaludták az éjjeleket, meg is ijedtem mikor reggel ébredtem, hogy nem ettek egész éjjel, de aztán ez így is maradt. És valahogy kialakult, hogy 3 óránként esznek. A ma napra sikerült egy szuper napirendet kialakítanunk, és ez nem csak az evésekre, hanem az alvásokra is vonatkozik. Sikerült a déli alvást bevezetni, mert ha többször aludtak, akkor max 20 perceket felváltva, így meg simán alszanak 2 órákat is! Aminek én is nagyon örülök, mert így van egy kis időm szusszanni (ebédet főzni, pakolászni) :)

Enikő ma is gyakorolta a térden állás művészetét, de még nem sikerült talpra állni, Bogi viszont állandóan menőzik vele :) mindig ott akar állni ahol Enikő is, de ez már csak így lesz :)

áll a baba áll?

Enikő is elindult újra a fejlődés rögös útján! Már térden áll a járókában a rácsokba kapaszkodva, és fel is tud ülni hason fekvésből. Innen már csak pár nap választja el elvileg a felállástól! Legalábbis Bogi alapján :)

Mostanra már egyre több a hajba kapás közöttük, mi lesz itt még később :) egy játékért szabályszerűen össze tudnak veszni, csapkodnak a kezeikkel és kiabálnak, van, hogy meg is tépik egymást :O És ezt persze olyan gyorsan teszik, hogy mire észbe kapok már az egyikük üvölt. Aztán mindig elmagyarázom nekik, hogy ezt nem szabad, és, hogy van még elég játékuk! Remélem idővel megértik, és megszűnnek nagyjából a viták :)

Most éppen egy babán kaptak össze, amiből meg ráadásul kettő is van :)

Evés: most már csak a reggeli és az esti szop maradt meg, mert már úgy éreztem kevés nekik nagyon a táplálék. Így most a következő a napirend:

6-7: szopi

9-10: gríz vagy joghurt valamilyen gyümivel, esetleg bébiételt keverek hozzá

ebéd: főzelék burgonya vagy rizs alappal, bár utóbbit Enikő nem hajlandó megenni. Eszik egy falattal belőle, aztán elkezd öklendezni, de már akkor is, ha hozzáér a kanál a szájához. Azt hiszem túl darabos lehet neki, így a rizst kicsit halasztjuk. Most már minden ebédhez kapnak husit is. Még a májjal nem mertem próbálkozni, és a tojással is várunk még.

3-4: általában ugyanaz, mint a 10órai

6-7: esti szopi egy kis tápival kiegészítve, mert már fejenként megisznak 260 milliket

2009 szilveszter

Eljött az év vége is, vagyis az év eleje most már :)

Mi a nagyszülőknél és itthon szilvesztereztünk, mert nem lakunk messze egymástól. délután átmenünk a lányokkal, lesz ami lesz alapon! Nagyon tetszett a csajoknak a nyüzsgés, és műsoroztak is a vendégeknek, mert jó sokn voltunk :) Aztán olyan 7 körül megpróbáltuk őket lefetetni, de az új hely és az új ágy annyira felvillanyozta őket, hogy csak szórakoztak az ágyban. Mivel kilátástalan volt ez az altatás terv, így visszavittük őket is "bulizni" :) Végül is este 10 kor elindultunk haza, mert addigra már nagyon nyűgösek voltak, és jobbnak láttuk ha a saját ágyikójukban alszanak. És nem is kellett őket nagyon altatni! Nagyon ügyes kislányok voltak, és persze ők voltak az este sztrjai :) mindenki imádta őket!

És íme a lányok éjfél előtt fél órával :)

(az idő sajnos nem jó a képeken)

Első Karácsony!

Mikor kisgyerek voltam, akkor még eszembe nem jutott, hogy a Karácsony lehet fárasztó :D de most rá kellett, hogy jöjjek, hogy igenis nagyon nehéz helytállni, hogy minden nagyjából rendben legyen. És az még nehezebb, hogy kialakítsunk valami szokást, valami Karácsonyi hangulatot :) Hát mi megpróbáltunk megtenni mindent az ügy érdekében. Először is megterveztük, hogy mikor mit csinálunk! Én nem nagyon szoktam tervezgetni, és most, hogy végre sikerült valamit összehozni, persze, hogy az időjárás keresztezte a terveinket. Végül is nagy nehezen megoldottuk a bevásárlást három fázisban egy helyett, de elmondhatjuk, hogy meglett minden, amit akartunk! :) Más dolgunk nem is volt, mint hogy 24.-én megebédeltetni Őket, majd a déli nagy alvás alatt, (amikor kint alszanak a teraszon babakocsiba) feldíszítsük a fát! Erre az egészre volt 1 óránk :))) úgy hogy a díszek egy részére még akasztót kellett varázsolni! :D Én, mint a villám dobáltam a fára a díszeket, apa meg kötözte, miközben beüzemelte az égőket. Majd egy gyors nagytakarítás, behúztuk a függönyöket. És ahogy a nagy könyvben meg van írva ébredtek a csajok forgatókönyv szerint! Először Encikém ébredt fel. Amikor hoztam be, és hámoztam le róla a bundazsákot, akkor Ő tágra nyílt szemekkel leste a fát! Olyan jó volt nézni, ahogy félve megérinti a fenyőágat, ami megszúrta a kezét :) aztán megint odanyúlt és csak lesett, hogy most ez mi volt :). Aztán mikor Encike kicsodálkozta magát, Bogi is felébredt, Őt pedig Apukája hozta be :) Boginak is tátva maradt a szája, de ő már bátrabban állt a fa kérdéshez, és nem zavartatta magát, hogy megrántsa az első kezébe akadó díszt :) szerencsére a fa bírta a strapát, és nem borult el! Majd eljött az ajándékozás a csillagszórózás után! Hát a lányok annyira nem jöttek lázba a csomagolástépkedés lehetőségére, de nagyon aranyosan nézegették az új játékokat, és a nagy sürgést forgást! 6-kor már olyan fáradtak voltak, hogy egy gyors fürdés evés után, éppen, hogy ágyat értek el is aludtak! Akkor bele is gondoltam, hogy milyen jó lenne minden nap Karácsonyozni! :)

2009. december 28.

Hosszú kihagyás után, megint sok újdonság történt!

Bogi: kicsi lány, mint egy kis sajtkukac izeg-mozog. Miután hipp hopp elsajátította a forgás tudományát, azután napról napra ügyesebb lett. A végeredmény pedig: négykézláb mászik, mint a villám, feláll mindenbe kapaszkodva, bár néha még furán sikerül, de megy neki! És egy napja már a leülés művészete is megy neki. Eleinte mikor elfáradt, akkor elkezdett sírni, mert nem tudott leülni. Aztán elkezdte lejjebb ereszteni a fenekét, majd becsukta a szemét, és elengedte a rácsokat aztán várta a huppanást. Ma viszont már tudja mi vár rá, és nem is csapódik már be :)

Enikő: Ő még mindig a belassításnál tart mozgásügyileg! Persze azért ő is halad :) egy hete elkezdett ő is négykézláb mászni, amit ma már nagyon ügyesen csinál. Kezünkbe kapaszkodva feláll, és lépeget! De még nem áll fel magától, és nem is igazán tud felülni. Viszont Ő másban remekel! Az első tudományunk, amit megtanultunk a csipcsip csóka hessegetése, aztán megtanultunk pápát inteni :) A legújabb pedig a labdázás! Ha odadobunk neki valami labdaszerűt, akkor nagyon ügyesen megfogja és visszadobja :) és ha még örülünk is neki, akkor nevetve alkalmazza a hesshess mozdulatát :)

Ki mondta, hogy az ikreknek kell hasonlítani egymásra? :)

haladunk haladunk

Először is minden szülőnek azt üzenném, hogy nem kell megijedni, hogy a gyerek lassabban, vagy nem úgy fejlődik ahogy a nagy könyvben meg van írva!

Boginál már kezdtem én is megijedni, hogy nem forog ez a lány 7 hósan! Még a kiskönyvébe is belekerült, hogy nem szeret hason feküdni. ezt ugye minden fejlődési leírásban megemlítik, hogy figyelem felkeltő ha nem szeret ennyi idősen hason feküdni. Mire ténylegesen kétségbe estem volna, pici lánykám összeszedte magát, és azóta csak hason szeret aludni, a kiságyában. És ma reggelre pedig ülve találta apukája a kiságyban. Mondjuk én már tegnap láttam, hogy nem sok kell a felüléshez, de ma reggelre ez be is bizonyosodott!

Enikő viszont nagyon lemaradt ehhez képest, ő inkább kényelmesebb. Forogni forog, ha leültetjük ül stabilan, sőt már állásba is fel tudja magát nyomni. Viszont magától nem nagyon akar mozgolódni. De nem baj, majd rákap!

Viszont már mind a ketten olyan gyorsan tolatnak, hogy csak lesek, lehet versenyeztetni őket :) És amit még nagyon imádok, hogy egymást szórakoztatják! Enikő fekvőtámaszozik hason, Bogi meg hangosan nevet rajta. Enikő ezt észre veszi, és jobban produkálja magát. A végére már mind a két csajszim nagyokat nevet.

első nyaralásunk

2009. november 18.

Már nagyon vártam, hogy végre ki merjünk mozdulni a négy fal közül, és erre remek alkalom volt, a felhalmozódott üdülési csekk és utazási utalvány felhasználása. Kiválasztottunk egy Hévizi hotelt ami 4 csillagosnak mutatja magát. Megérkeztünk november 12.én délután, a recepciós srác nagyon segítőkész volt, mindent elmondott, odaadta a kulcsokat, beparkoltunk. Egy szavunk nem lehet kaptunk két utazóágyat, és még egy fürdető kádat is. Az étterem részen két etetőszék. Végül is nem volt hiányunk semmiből egészen csütörtök estig. Lefürdettük a kiscsajokat, akiket akkor már az összes német néni összefogdosott, és nem sokkal utána le is zárták a vizet. Mint utólag kiderült csőcsere majd csőtörés áldozatai lettünk. Így sajnos ez végig kísérte mind a 4 napot. Szerencsére a lányok ebből semmit nem éreztek meg. És amennyire én féltem attól, hogy sírósak lesznek így a fognövekedés idején, annyira nagyon rám is cáfoltak. Két kis Tündérke jött velünk! Mindenkire mosolyogtak, Reggelinél és vacsoránál mindenkit végignéztek, aki elment mellettük. Esténkét a fürdetés és etetés után egyből aludtak. Már szinte el sem hittem, hogy ez igaz lehet :) Egyedül péntek este voltak nagyon nyűgösek a vacsoránál, de ennyi bőven belefér!

Remélhetőleg ezek után már bátrabban ki merünk mozdulni!

Mondjuk még az utazáshoz hozzá járult, hogy az utazás hetén hétfőn lebetegedtünk, de szerencsére összeszedtük magunkat csütörtökig!És közben Enikőnek kibújt mind két alsó fogacskája, és azóta nagyon nyugodt baba lett :)

most már biztos, hogy nem maradunk fogatlanok

2009. november 1.

kellett nekem elkiabálni, hogy alig történik mostanában valami. Hát egyből rá is kontráztak :)

Voltunk a dédinél csütörtökön, és nagyon jól viselkedtek. Eljátszottak egymással, kaptak új játékot, ruhákat és egy csomó cipőcskét! Aztán hazajöttünk délután. Minden rendben ment. Fürdettünk etettünk fektettünk. Egyszer csak éjszaka, nem megszokott időben nagy sírás. Enikő ébredt fel, mikor megfogtam, és kicsit magamhoz tértem az alvásból, akkor éreztem, hogy szegénykém tiszta meleg. 37,8 volt a láza. Megetettem, és beadtunk neki egy kúpot. Így nagy nehezen vissza is aludt mellettünk az ágyban. Szerencsére a láza lement, és másnap teljesen vidám volt. Minden esetre azért elvittek dokihoz, aki nagy vizsgálgatások után megállapította, hogy valami icipici gyulladást lát a fülénél, úgyhogy felírt antibiotikumot, ha esetleg megint belázasodna adjuk neki azt. Szerencsére nem volt rá szükség. Viszont a következő éjjelünk is elég nehézkesre sikeredett, megint többször felsírt. Tegnap este viszont már elaludni sem nagyon akart, és mivel a fogára is tippeltünk (ami ugye elég esedékes így hét és fél hósan) beadtunk neki egy adag panadolt, hogy tudjon pihenni. Egy kis nyöszörgés után el is aludt, majd reggel vettem észre, hogy bizony az első pici fogacskája, már elég jól érezhető. Talán egy nagyon vékony réteg fedi még. Úgyhogy biztos ez volt szegénykém gondja. Bogikát az éjjeli felsírások egyáltalán nem zavarták szerencsére. Viszont ő meg teljes uralma alá helyezte a kiságyat, mert egy fél éjjel alatt bejárja minden szegletét, hol hason, hol háton. És annak ellenére, hogy ő mennyire nem szeretett hason lenni, most simán elalszik úgy is.

Egymással már egyre többet játszanak! Olyan kis édesek :) bár nagyon kell figyelni, mert gyorsan megtépik másik haját, és akkor nagy sírás van! :)

A nagy változások kezdete

2009. október 27.

Bár eddig is történtek események, de valahogy mostanában lelassultak a folyamatok. Aztán csütörtökön Enikőm simán megállt a járóka rácsaiba kapaszkodva! Olyan kis büszke volt el sem akarta engedni a kapaszkodóját! Aztán gondolom Bogi erre felbuzdulva hétvégén teljesen rákapott a forgásra. Ugye így 7 hónaposan már ideje volt. De, hogy ez a pici lány mit művel :) nincs előtte akadály. Legyen bármi az útjába párna, plüss, műanyag játék ő csak gurul-gurul. Ha esetleg megakad kicsit, akkor egyből nagy sírásba tőr ki. Minden esetre nagyon édes!

És még a hétvége nagy eseménye volt, hogy mind a ketten megtanultak egyedül ülni. Boginak ez a művelet még kicsit nehezen megy, de Enikő nagyon stabilan ül. Még ringatózni is tud közben!

jön a borús idő

2009. október 20.

Mostanában nem nagyon tudunk kimozdulni a rossz idő miatt. Így itthon próbáljuk meg feltalálni magunkat kissebb nagyobb sikerrel! Az egyik ilyen szuper elfoglaltság az etetőszékben való ülés közben ki produkál nagyobb hangerőt a csörgővel játék :D Azt hiszem a nyereményen közösen kell, hogy osztozzanak :)

Közben a hangunkra is nagyon rátaláltunk. Boginak egész kellemes mély hangja van, még ha hangoskodik sem repednek az üvegek! Viszont Enikő olyan cérnahangot talált, hogy az ablakokat is átvágja vele, és nagy szerencsénkre ezt cifrázni is képes! Reméljük azért egy pár oktávot mélyülni fog, különben valami hangtompítót kell beújítanunk :)))

Bogi legújabb szokása az ebéd minél messzebbre juttatása. Sajnos anya ruhája mindig útba van, de én úgy érzem tudja növelni a távolságot :)és egy kép a berregésre készülve:

végre itt a péntek

2009. október 2.

Ez a hét valahogy gyorsan elszaladt, de viszont nagyon elfáradtam. A lányok csodálatosan fejlődnek! Enikő már forog oda vissza, és Bogi is megtalálta, hogy hogyan tud hasra fordulni. És szerencsére már nem is utálja olyan rettenetesen. Elvileg tud hasról hátra fordulni is. De ő még nagyon kis lusti. A kézmozgással sem spórolnak, fognak mindent, amit bírnak, és elérnek. Ennek a következménye lett, hogy elbúcsúztattunk egy poharat a már csak 5 darabos készletből. Encike annyira nyúlkált én meg egy másodpercre nem figyeltem, aztán zsupsz és már a kövön landolt. Kicsit haragudtam magamra, mert már kísértette a sorsot az asztal szélén. De sebaj! Lassan jöhet az új készlet, és azt hiszem műanyag lesz :)

És már teljesen rátaláltak a hangjukra is, ami néha kedves csicsergés, néha pedig fülszaggató sikongatás, de enélkül nem gyerek a gyerek! Én például nagyon szeretem mikor reggel arra kelek, hogy duruzsolnak egymással, ilyenkor meg tudnám őket zabálni :) Most is éppen egymást gyúrják a járókában :)

2009. szeptember 27.

Ez a hétvége megint csak úgy telt, hogy nem haladtunk sokat a ház körül. De sebaj, mindent csak apránként. Nagyjából nyugis telt ez a két nap, a lányok éjjel gyönyörűen alszanak. Egyszer kétszer van, hogy éjjel kelnek, akkor odaveszem magam mellé őket az ágyba és egy rövid etetés után vissza is alszanak. Aztán van, hogy 6 körül, de van, hogy csak fél 8. 8 körül kelnek. Akkor még egy etetés, és ha szerencsém van, alszanak még 9-10 ig. De, hogy ne legyen teljes a kör, így ugye nappal alig alszanak, max. fél órákat. De nem bánom, én jobban szeretek éjjel aludni :)

Tegnap az ebéd sikerült elég döcögősre, mert nem nagyon akartak enni. Bogikám dumált és berregett, mikor végre sikerült egy két kanállal beleadagolni, akkor rám tüsszentette az egészet :) Még a holnapután is főzelékes lett! Úgyhogy evés után mindenki öltözött át.

Ma kipróbáltuk a körtés krumplit. Egészen ízlett nekik, és meg is ettek fejenként olyan 170-180 grammnyit. Ma még megkóstoltam velük a paradicsomot, aztán holnap azt kapnak ebédre. Remélem az is bejön nekik, mert azzal már lehet szuperül színezni mindent és mindenkit! :)

2009. szeptember 25.

Hosszú kihagyás után újra megpróbálom írni kicsi lányaim történetét. Nagyon szépen fejlődnek, és növögetnek! Enikőm már hátról hasra fordul, és a mai napon sikerült neki sok próbálkozás után hasról hátra is fordulnia. Hason fekve nagyon szépen kitolja magát, és eljátszadozik. Bogi kicsit lustább. Ő annyira nem szeret hason feküdni, de viszont át tud fordulni a hátára, és szépen kitolja magát. De ha 3 percnél többet van hason, akkor nagy hisztit rendez. Úgyhogy most szoktatjuk a hason fekvéshez, kisebb nagyobb sikerrel.

Az éjszakákat eddig nagyon szépen átaludták, kis tündérkék :) általában 6 kor kelnek apájukkal, és még visszaalszanak 9-10ig. Elkezdtük a hozzátápit is, és már ebédre megesznek egy teljes adag főzeléket! Nagyon ügyesek, bár még a fél konyha tiszta maszat lesz engem is beleértve, de haladunk, és eddig szinte minden ízlett nekik! Talán a sütőtököt annyira nem csípik.

csipőszűrés kontroll

2009. július 5.

Eljött az idő, hogy Encit visszavigyük a kontrollra. Szerencsére apájuk tudott szabit kivenni, így én kettesben mentem vele erre a kis kiruccanásra. Szerencsére gyorsan bekerültünk, bár késtünk pár percet :) és a jó hír, hogy nincsen semmi gond és nem is kell többet menni! A korház után elmentünk bevásárolni ytong ragasztót, mert az új kandallónkat akarjuk körbeépíteni. Lányom csodaszámba ment a baumaxba, nem sokszor látnak ott babát :) még a biztonsági őr is gagyarászott neki :) Aztán még el szerettem volna menni patikába, de mivel borzasztó meleg volt inkább hazafelé vettük utunkat.

Közben megérkezett egy külföldi ismerősünk, aki itt maradt szombatig. Pénteken kitaláltuk, hogy elmegyünk az új velencei wellnes helyre, 5ösben csajokkal, bár egy kicsit féltem, hogy lehet nem kéne őket még ilyenre helyre vinni. Már készülődtem mikor apájuk felajánlotta, hogy hagyjam itthon őket, majd ő vigyáz rájuk, tejcsi van a hűtőben, nem lesz semmi gond. Végül belementem a dologba :) Hát meg kell, hogy mondjam nagyon jólesett kikapcsolódni, és csajok is nagyon jól elvoltak. Mikor hazaértem hangosan gagyarásztak nevettek, nagyon édesek voltak hármasban!

hétvégi kiruccanás

2009. július 5.

Múlthét szombaton megvolt az első kirándulásunk, bár úgy terveztük ott alvós lesz, de erről az ötletünkről letettünk, két okból is. Nem kaptunk ott szállást ahol szerettünk volna, és igazából féltünk a nem otthon alvós éjszakától. Úgy gondoltam az nagyon ciki, ha sírós estéjük van, a szomszédok tuti nem díjazták volna. Így mikor anyut elvittük szigligetre, visszafelé megálltunk füreden és sétálgattunk a parton, egészen addig, míg fekete felhők gyülekeztek, és úgy gondoltam az elmúlt napok felhőszakadásos jégesős viharjai alapján, hogy itt az ideje visszamenni kocsinkhoz. Persze lányaink a séta alatt felváltva hangoskodtak, én meg már a robbanás szélén álltam, persze nem a sírás miatt, hanem a kíváncsi idegenek miatt. Senki ne értsen félre én nagyon emberszerető vagyok, de miután már a 100. járókelő is utánunk fordul, hogy jééééééééé ikrek, és ez már nagyon fárasztó volt. Sőt volt egy néni aki utánunk is futott és olyan szemtelenül bámult be a babakocsiba… de szerencsére túl vagyunk azon a napon is :) szóval a kocsihoz éppen időben értünk vissza, én még átpelusoztam, a kocsiba megetettem őket, elindultunk és leszakadt az ég. Úgyhogy nagyon örültem, hogy időben elindultunk. Haza is értünk 8 körül és a szokásos esti rutin után lányaim beájultak az ágyikójukba :)

Másnap vasárnap megint nekiindultunk a nagy világnak, de ezúttal barátnőmet látogattuk meg aki már a 37. hetet tapossa. Olyan jó volt, mert megfoghattam a pociját, és babája meg is mozdult. Nagyon jót beszélgettünk és a lányok is egész jól viselték a látogatást :)

3 hós oltás

2009. június 26.

Tegnap megvolt a 3 hós oltásunk. Szerencsére nem volt akkora sírás, mint az előzőnél. Viszont nagyon nyűgösek lettek és be is lázasodtak picurkáim. így megint harcolnom kellett ezzel a béna kúppal, persze, hogy megint darabokra törtem... már nagyon felháborít, hogy miért nem lehet kisebb adagban kapni, na mind1.

Lányaim megismerkedhettek végre keresztapámékkal és ?másodunokatestvérükkel? végül is én unokatestvérem :) Nagyon odavoltak értük, hát mint anyukájuk meg is értem, mert hát ők a legédesebbek és a legszebb lányok az egész világon! Kaptak szép rucikat, és egy villogós zenélős játékot, ami Bogi figyelmét nagyon lekötötte :) persze miután én kijátszottam magam :D

Remélem a mai nap jobb lesz, bár Enikőm még lázas, így megint kapott egy fél kúpot!

A nagy felfedezés

2009. június 24.

Ugyebár ikrek lévén mindenki azt gondolná, hogy érdeklődnek egymás után. De ez egyáltalán nem így van, legalábbis eddig a napig. Észre sem vették egymást, csak annyit, hogy van valaki aki a babakocsiba mindig a szájába nyomja a kezét. Ma délután viszont megtörtént a csoda. Egymás mellé fektettük őket az ágyon, hogy éppen elérték egymást. És arra lettem figyelmes, hogy Enikőm nyújtogatja a kezét Bogi felé. Bogi nem is igen nézett rá, forgatta a fejét, hogy mindig is szokta jobbra balra jobbra balra és erről árulkodik a hátul kikopott haja is :) szóval mikor éppen véletlenül Enikőm felé nézett Ő ezt egy nagy mosollyal honorálta. Először azt hittem ez véletlen lehet, de miután többször megtörtént rá kellett, hogy jöjjek, hogy nem véletlen.

És a mai nap nagy eseménye, ugyanezen alkalommal, beszélgettem velük, gügyörésztek, felettük a kőrforgó, dumálnak neki. Egyszer csak felmutattam nekik egy macit és Bogim komolyan kacagni kezdett hangosan, én annyira ledöbbentem, és csak nevetett, nevetett szó szerint hangosan. Sajnos annyira meglepődtünk, hogy későn rohantunk a fényképezőért, és így nem sikerült megörökítenünk, de a fülemben még mindig meg van ez az édes hang :)

egy újabb esős nap

2009. június 23.

Pár napja nagyon rossz idő van, de tegnap kénytelenek voltunk kimozdulni, mert Bogit vittük vissza a sebészetre a köldöke miatt, ahol nagy örömmel mondták, hogy be fog gyógyulni, és szépen megy össze a lyuk! Szerencsére nem kellett sokat várni, hogy behívjanak, bár rengetegen voltak, de szerencsére gyorsan lerendeznek mindenkit. Apa kint maradt addig Encivel a kocsiba, úgyhogy kettesben vonultunk be a kórházba Bogival. Nagyon sokan vártak és a sarokban találtam egy kis helyet hova letettem lányomat hordozóba. Hát abban a másodpercen megleptek minket a várakozó gyerekek :D alig bírtam őket távol tartani, a vége az lett, hogy Bogikám jól meg lett hintáztatva, ami egy ideig tetszett is neki aztán eltört a mécses, és akkor már a szülők is minket néztek és hallottam a háttérből, hogy jaj szegénykém, de édes stb. :)

Sikerült végeznünk a sebészettel, aztán letipegtünk a patikába. A dokinéni elmondása szerint lehet kapni direkt köldök tapaszt, hát nem volt... Közben felírattam egy adag tápszert védőnővel biztos ami biztos alapon, azért mégis két éhes szájat kell etetnem, és, hogy ne rettegjek minden nap, hogy kevés a kaja, gondoltam bebiztosítom magunkat. Hét nagyon szerencsés voltam mert nem tartanak tápszert. Hát sajnos nyugtáznom kellett, hogy nem jártam sikerrel, de nem gond van még patika fehérváron. Mivel még csak dél volt, de nekünk 2 re volt időpontunk a bankba a szocpol miatt, amit így egy lendülettel le is rendeztünk :) meglátogattuk táborozó barátnőimet, akik nagy szerencsénkre éppen ebédelni mentek, akkor rájöttem, hogy ez lehet nem a mi napunk. Akkor a csajokat visszacipeltük a kocsiba, irány a bank, sikerült parkoló helyet találni aránylag közel. Lányok ki esernyő ki papírok ki, irány a bank. Félúton párom kérdezi, hogy a pénztárcája nálam van-e :D mondom nincs. Párom visszarohan a kocsihoz megyünk tovább. Erre meglátom, hogy van egy patika a bank közelében, persze a recept a kocsiba, sebaj majd utána visszaszaladok. A bankba aránylag sokat kellett várni, fénymásolás aláírás megint aláírás. Közben lányaink rátaláltak a bank lámpájára a plafonon, imádják a plafonokat, minden plafonon még ha sima is van valami nagyon vicces, mert teli szájjal tudnak nevetni :) Persze mindenki megcsodálta őket. Lehet bennem van a hiba, de miért kell mindig fiúnak nézni őket???? főleg rózsaszínbe :D

Mikor végeztünk visszamentünk a kocsihoz, hát a hordozó marha jó dolog, de cipelni!!! Így egydül mentem vissza a patikába, ahol ugyancsak nem volt ez a tápszer, hát mondom nagyon szuper, persze rendelésre tudnak hozni... sajnos én nem tudok minden nap fehérvárra menni.

Ezután lebonyolítottunk még egy tescózást is, vagyis én, mert addig párom harcolt a két lányzóval, persze mikor visszaértem nem hittem neki, hogy végigsírták ezt az időt, mert nagy csöndre értem vissza!

ezután visszamentünk barátnőimhez, és végre hazajutottunk. Lányok egész nap nem aludtak, így este már úgy ájultak az ágyba :)

Ez volt első nagy kiruccanásunk, de bevallom félek a többitől. De lesz ez még jobb is!

Első három hónapunk

Amikor hazaértünk, nagyon boldog voltam! Itt volt két csöppségem, tejci is volt rendesen, apukájuk is nagyon ügyesen bánt velük :) és persze bánik még mindig!

Csodálatos látni ahogy napról napra fejlődnek, bár be kell, hogy valljam azért vannak nehéz napok. Van a gyereknevelésnek egy "sötét" oldala is, vannak olyan napok amikor csak a túlélésre játszottunk. A has fájós időszak borzasztó nehéz tud lenni, főleg két babával. Mikor végre megnyugszik az egyik akkor kezdi a másik. Szinte egy másodpercnyi nyugalmam nem volt. Lányaim már az elején rengeteget mosolyogtak persze az még nem volt az igazi, aztán egyik napról a másikra reggel kaptam egy óriási teli szájas őszinte mosolyt. Hát nagyon boldog voltam :) Aztán a sírós napok is kezdtek elmaradni és mondhatom, hogy most már nagyon szuper napjaink voltak, kevés sírdogálással.

Közben persze minket sem kerültek el a problémák, persze ezek kis problémák. Boginak köldöksérve lett, így most ragasztgatni kell, Encinek pedig a csípő szűrés nem sikerült teljesen jóra. Túl vagyunk a két hónapos oltáson is, szerencsére nagyon jól viselték, a kis tündérkéim, bár a doki néni nem lopta magát a szívükbe :D

És bevallom így utólag én is rózsaszín ködben látom az első 3 hónapot! hihetetlen, hogy mennyire el lehet felejteni a rossz napokat! :)

Az első hármasban töltött napok

Lassan áttotyogtam a másik szobába, és ekkor szembesültem a fájdalmaimmal, és, hogy most már el kell látnom két babát és magamat is.Az eredetileg 2 ágyas szoba 3 ágyasra lett bővítve, és így leég szűkös volt. Szerencsére első nap vasárnap teljesen egyedül voltam, csak másnap kaptam egy szobatársat, akinek ugyanolyan pici volt a babája mint az én lányaim, és a 32. hétre született. A 3. szobatársunkat pedig hétfő éjjel kaptuk, neki rendes szülés volt 2. baba. Ő hozta meg az életet a szobába! Nagyon sok mindent kell megtanulni ez alatt a pár nap alatt, és bevallom őszintén, hogy ez engem rettenetesen megviselt, és egy örökkévalóságnak tűnt. Ez abból is látszik, hogy olyan mintha szobatársaimat egy jó pár éve ismerném! Végül is az első nap egész jól sikerült, bár rettenetesen fáradt voltam. Behozták gyönyörű lányaimat, két kis falatkát, két kiskocsiba (a helyhiány miatt később már egybe tettem őket). Aztán jött az első etetés. Hát a kedves csecsemős 3 perc próbálkozás után feladta, hogy túl picik a babák, és otthagyott velük, hát ez volt az első megdöbbentő esemény. Aztán végül is jött a váltás és egy nagyon kedves csecsemős kb. Másfél órán keresztül görnyedt fölöttem mire rávette a csajokat a hamizásra. Ami persze utána sem ment egyedül. Kaptam a különböző etetési variációkat, ágyban, kézben, asztalon, fejen állva….Persze mindenkinek meg volt a módszere és sikeresen le is szólta a másikét, ami persze rajtunk friss anyukákon csattant…ez is eléggé érzékenyen érintett. Aztán folyamatosan a mérlegeléssel stresszeltek… csak kár, hogy a mérleg ne mért jól. Ez onnan derült ki mikor egy etetés után 3szori mérésre 3 különböző értéket adott ki -30, +20 és +10 grammot, ami egy 2 napos babánál nem mindegy, mert olyan 20-30-40-ket esznek… És sokszor mondták, hogy nem ettek semmit, és ez így nem lesz jó. Meg, hogy szoktassam őket össze, hát persze ez sem ment…szóval nagyon vártam már, hogy kiszabaduljak a kórházból, egyedül szobatársaim hiányoztak. Bár mindezek ellenére nagyon meg voltam elégedve a kórházzal. Tiszta, szép, minden szobába zuhanyzó wc. És nem utolsó sorban a doktornőmmel is nagyon meg voltam elégedve, minden nap rám nézett, megvizsgált. Lányaim az etetést már egész jól elsajátították, és elhatároztam, hogy nincsen méregetés. Minden este így is méregették őket. Végül is 2170 grammal jöhettek haza, bár ijesztgettek, hogy nem fognak minket hazaengedni. Még vissza gondolni is borzasztó ezekre a napokra, de lányaim mindig jobb kedvre derítettek!

Első nap a kórházban

Majd behozták lányaimat egy pár percre, hát persze, hogy az én lányaim a legszebbek a világon :)) nagyon, nagyon boldog voltam, annyira, hogy még a fényképezés sem jutott eszembe. A csecsemősök szóltak, hogy nem akarok-e képet, ohhh hát hogyne akarnék!!! A fényképező a táska alján L így a telefonommal készült róluk az első két kép, de legalább készült! Aztán sajnos megint egyedül maradtam a gondolataimmal, teljesen egyedül az egész szobába. Ezen a napon gyönyörű idő volt ezer ágra sütött a nap, egy nagy erkélyajtó volt a szobába ami tárva nyitva volt és csak úgy tódult be a tavaszi illat. Én csak bámultam ki az ablakon, egészen délután 3ig :) Ekkor jöhettek hozzám látogatók. Hát igen apu mire hazaért ment a telefon, hogy szülés lesz, így jött is vissza :))) alig bírtam beszélni, múlt az érzéstelenítő, és rájöttem, hogy ez bizony kemény lesz. Aztán az utolsó egy óra így gyorsan elszaladt, és jött az ápolónő, hogy akkor benne vagyok-e egy fürdésbe, hát, hogyne lettem volna benne!!! Már alig bírtam kivárni, hogy felkelhessek/megmozdulhassak végre. Hát igen, nem akarok kertelni, ez baromira fájdalmas volt … először kioldalaztam az ágy szélére, aztán oldalra fordulás, hát mit ne mondjak azt hittem ott ugrik ki a szemem a helyéről. Aztán pedig felülés, itt már sírtam volna szívem szerint…Majd felálltam persze, derékszögbe előrehajolva totyogtam ki a szobában lévő zuhanyzóig, ahol az ápoló csaj lefürdetett, én csak támaszkodtam egy kapaszkodóra, és arra gondoltam magamban röhögve, hogy ennél mélyebbre már nem is mehetek, más fürdet egy kis zacsi lóg mellettem felakasztva, hát izgalmas volt. De azt hiszem fürdés még ennyire nem esett jól :). Majd jöhetett az éjszaka. Lányaimat csak másnap reggel láthattam, addig az agyam csak járt. Éjjel nem sokat aludtam. Este 9 körül kaptam egy szobatársat, szegénykém ugyanúgy reggel ment be mint én, csak ő egész nap szenvedett mire megcsaszizták…. Szegénykém egész éjjel nyögött, reggel beszélgettem kicsit vele. Úgyhogy akkor nagyon szerencsésnek gondoltam magam :) Közben már nagyon izgatott voltam, vártam lányaimat, minden lépést lestem, de nem jöttek, és akkor hirtelen odatoltak az ajtóba két babát, majd kiugrottam az ágyból, de sajnos a szobatársamnak hozták :( Kicsit később jöttek, hogy akkor költözünk a másik szobába, és megkapom lányaimat, Ekkor mintha puskából lőttek volna ki, csak úgy ugrottam ki az ágyból. És eljött a várva várt pillanat!

!!!A nagy nap!!!

Március 14.-én hajnali 4 körül arra ébredtem, hogy jaj ne már megint wc-re kell mennem. Hát már nagyon untam, mert szinte már ott laktam :) Nagy nehezen feltápászkodom, elindulok az ajtó felé, amikor érzem, hogy ajjaj valami csurog a lábamon! Elkezdtem izgulni, hogy tényleg az lehet-e amire gondolok. Kivánszorgok a wc-ig, és megint egy adag, hát mondom ez tényleg az lehet??? Ekkor már a kezem lábam remegett, és ijedve ébresztettem párom, hogy azt hiszem mennünk kell. Én úgy rohangáltam mint a veszett egér, pedig ez idáig egyáltalán ne féltem a szüléstől. Párom meg teljesen összeszedetten pakolt, hordta ki a cuccokat a kocsiba. Felhívtam aput remegő hanggal, hogy itt az idő, aki valamit hebegve félálomba letette a telefont, mint utóbb kiderült, kocsiba ült és mire kimentünk itt állt a ház előtt :) Aztán irány a kórház így hármasban. Én jó kismamaként, soha nem voltam szülőszoba látogatáson, gondolván minek nézegessem, ráérek akkor izgulni, így azt sem tudtuk hol van a szülészet, és a portás egy kis mosollyal az arcán irányított minket célba, azzal a kérdéssel, hogy szülés lesz? Hát bíztam benne, hogy igen. A korházba nagy csönd, sehol egy lélek, a váróban egy apuka várakozott. Csöngettünk és pár perc múlva ajtót is nyitnak. Engem egyből be is tessékeltek páromat meg aput leültették kint. Az ügyeletes doki kis várakozás után megvizsgált. Mire közli, hogy ez ugyan nem magzatvíz... Szerintem ha kicsit bátrabb megemlíti, hogy biztos bepisiltem... Hiába mondta, hogy ez tuti az, mert ugye mi más lenne így a 37. héten. Ekkor uh, és szívhang hallgatás minden ok, aztán egyszer csak nem találták a két lánykám szívhangját. Én elkezdtem rosszul lenni sápadt lettem. Szerencsére nem volt baj, csak a hanyatt fekvés miatt elnyomhattak valami eret, így miután felültem én is jobban lettem. Mondták, hogy akkor nst, és megvárjuk a 8 órási nagyvizitet, és átkerülök akkor az osztályra. Hát had ne mondjam, hogy itt tudatosult, hogy lányaim tényleg bent maradnak, mentem ki páromhoz és mondta, hogy mi a helyzet. Apu gondolta akkor ő haza megy, és lelki szemei előtt látta, hogy páromnak milyen hosszú napja lesz szegénynek a váróban.

Nekem közben nst. A gép szerint volt némi kis fájásom, de ebből én semmit nem éreztem, mozogtak a drágáim, közben elkezdett a nap felkelni, és olyan fura érzés volt, mintha még álmodnék. Ekkor a nagy csöndet egy nagy sikoltozás hasította félbe, én majd frászt kaptam, zengett az épület. Nem is tudom mennyi ideig tarthatott, de talán pár percnyi volt aztán nagy csönd és egy gyerek sírás. Nah ekkor én is elsírtam magam. Aztán jött a következő szülés, és még egy baba megszületett. Én csak néztem az órát lassan telt az idő 8ig. Elmentem wc-re, kimentem páromhoz beszélgetni. Aztán vissza 8 előtt, és jött a nagyvizit, amikor is felgyorsultak az események, és talán mostanra sikerült visszaidéznem mi, hogyan történt :)

Szóval jött egy rakás doki, élükön a főorvossal, elég ijesztő látvány volt. És kedvesen áttessékeltek a szülőszobára, hogy ott megvizsgálnak. A fődoki vizsgált aki ekkor megállapította, hogy ez bizony magzatvíz, és itt bizony szülés lesz! Gondoltam magamban, hogy akkor nem én vagyok a hülye mégsem... Nah én innentől kezdve egy mondatra összpontosítottam, kint van a párom a váróterembe szóljanak neki, mert be akar jönni!!!!! Nem tudom hányszor mondhattam el, de már biztos unták :D Aztán a fődoki kedvesen mondta, hogy készíthetnek-e még 1 uh-t? mondom természetesen, nem vagyok ellene :) És ekkor az összes doki voltak vagy 5en, elkezdtek uh-ni. Nagy szám voltam bent, hogy ikrek... És egy "tanuló" doki (legalábbis szerintem, mert nagyon bénázott) tartotta a kezében az uh fejet. A fődoki mondta vagy 100szor, hogy a gerincét kövessed!!! Mire sikerült neki, ekkor már az uh fej a hátamon jött ki, miközben ketten tartottak az oldalamon. És ekkor kiderült, hogy Enikő utolsó pillanatban harántba fordult! A fődoki két mondatot mondott, akkor császár! szóljanak a doktornőnek! aki szempillantás alatt ott termett, a mai napig sem tudom, hogy csinálta, mert otthon volt :)

Innentől kezdve én teljesen elsápadtam, mivel a szüléssel kapcsolatosan egy dologtól féltem, és ez nem más mint a GERINC SZURI volt. Visszavittek a szülőszobába, ahol kaptam egy katétert egy infúziót, és megitattak velem valami rémesen rossz ízű löttyöt. Közben szóltak páromnak, akit már közben öltöztettek be. Át totyogtam egy kedves műtős sráccal a műtőbe. Ahol a dokik már bemosakodva vártak. Még életemben nem jártam műtőben, egy hatalmas szoba, inkább terem, a közepén egy vizsgáló ágy körülötte filmekbe illő szerkezetekkel. Leültettek és jött az ominózus pillanat a szuri. Remegtem mint a kocsonya, de tudtam, hogy nem szabad megmozdulnom, mert akár le is bénulhatok. A doktornőm szembe állt és mosolyogva mondta, hogy ne féljek. A kedves műtős srác elmagyarázta, mit csináljak előregörnyedés vállak le, ne feszítsek, és akkor megkaptam. :DDD Hát igen ez volt amitől nem kéne félni, egyáltalán nem fájt, szinte nem is éreztem. Hozzá kell tennem, hogy elsőre eltalálták, nagyon profi volt a srác aki beadta! A lábamban abban a másodpercben melegség futott végig, és már ők emelték fel a lábaimat. Majd egy vizes vattával érintgetve a hasam kérdezgette, hogy hidegnek érzem-e, hát ez egy kis ijedelemmel töltött el, mert úgy éreztem rajtam múlik mikor vágnak, és féltem ha rosszat mondok még érezni is fogom ahogy belémvágnak. Közben elfüggönyöztek, megérkezett párom is, akinek nagyon, nagyon örültem :) Szegénykém nagy ijedtséggel az arcán próbált nyugtatni, közben lekötözték a szabadon lévő kezemet, huhh mondom itt most nagyon meg leszek kínozva :))) Aztán nagy mozgolódások a hasam rángatózik, vele együtt az egész testem én meg végigvigyorogva vártam a nagy pillanatot, és ekkor egy fura érzés 8:43-kor a fél hasam összeesett és egyből egy hangos sírás, ez volt a pillanat amikor már nevettem és zokogtam egyszerre, és átmutatták Boglárka drágámat. azt a kis vékonyka pici lánykát aki eddig a bordáimat tartotta edzésben :) 1 perc múlva megint ez a has összeesés érzés, és pár másodperc csönd után Enikő lányom is felsírt, és őt is megmutatták. Borzasztó nagy boldogság töltött el. Elvitték őket méregetni, beöltöztetni, és bekiabálták, hogy 2380 gramm 51 cm és 2350 gramm 50 centi. Hát ekkor nagy nevetés és méreg töltött el egyszerre, mert ugye a doki mondata: sokkal kisebb az egyik baba...ami keservessé tette az utolsó napokat.

Aztán engem elkezdtek összefoltozni. a műtős srác átrakott egy másik ágyra, ami azért volt fura, mert megláttam a lábaimat és közben nem éreztem. Meg is kérdeztem, hogy ezek az én lábaim tuti??? Aztán áttoltak a fekvőbe, ahol a következő 7 órában meg sem mozdulhattam.

és a nagyon nehéz célegyenes

2009. június 4.

Én kis naiv, gondoltam ha átköltözünk új házunkba megoldódik a nem tudok magammal mit kezdeni kérdés... Hát nem így lett... A csajok gyarapodtak én egyre nehezebben mozogtam, fekvésre lettem ítélve (nem is nagyon tudtam mást csinálni) a séta már nem ment, aztán magamba is zuhantam, főzni semmi kedvem nem volt, nem kívántam semmit. Szóval így összevetve az áldott állapot akárki akármit mondd igen, terhesség lesz.

Jártam a vizsgálatokra és aki a terheléses cukrot kitalálta azt ott ütném agyon... tudom, hogy fontos, de nem lehetne máshogy???? Mondjuk ez nem a 3. harmadban volt, de aki kitalálta, hogy egy kismama, akinek szüksége van az evésre nem ehet ennyi órán keresztül.... hát gratulálok. Ha nincs ott párom tuti elájulok, alig bírtam már menni szédültem sápadt voltam, és még meg is böktek....

Nah jól elkalandoztam :) szóval jártam rendesen a vizsgálatokra, picurkáim fejvégűek voltak végig, és a doktornénimtől mindig kérdezgettem, hogy akkor ugye mehet a rendes szülés? Mindig rábólintott, hogy ha így marad minden akkor igen! Nagyon boldog voltam, és csak szugeráltam, hogy rendesen szülünk!

Ugye mivel ikrek voltak az április eleji kiírás, semmit nem jelentett, így február végétől készültségben voltunk. Nagyon vártam a megváltó 32. hetet, mert tudtam, hogy innentől nem lehet bajuk. És megmondom őszintén akkor nem is bántam volna ha megszületnek, mert már nagyon nehezen viseltem. Aztán eljött a 36. hét is, innentől már koraszülöttnek sem számítanak, úgyhogy elkezdtem málnalevél teázni. Doktornénim megerősítette az utolsó vizsgálat alkalmával, hogy jól halad a dolog. Hát én ekkor már nem hitem benne, hogy valaha is kijönnek onnan :)) pedig repülő fent, gyerek meg bent még nem maradt :D És akkor eljött a nagy pillanat előtti pillanat mikor a nyákdugóval találkoztam össze. Ez egy keddi nap volt, és mindenki azt mondta, hogy 1-2 nap, látják rajtam. Hát nagyon izgatott voltam mindig úgy keltem éjjel, hogy végigtapiztam a lábaimat, nem e csurog a magzatvíz, vagy esetleg fájásaim vannak. De semmi!! Én már teljesen elkeseredtem, ekkor már majdnem 20 kiló plusznál tartottam. Azért mindig jobb kedvem lett, mikor lányaim hullámoztatták a pocimat, egész nap azt figyeltem, simogattam őket, és belém hasított az érzés, hogy ha megszületnek, akkor nem fogom többet érezni a mozgásukat, hát ettől nagyon szomorú lettem, és örültem minden plusz napnak :) főleg, hogy közben látogatási tilalom volt, még uh-ra is alig engedtek be, aztán láttam, hogy mindenki kísérővel ment, és hozzátenném, hogy a hely átadás…. Nem akarok csúnyát írni, de mikor apukák nagymamák ott ülnek, akkor kicsit mérges vagyok, hogy többek között nekem aki akkor 36 hetesen álltam ott két babával és nem adták volna át a helyet. Egy kisebb hassal lévő csaj mondta, hogy üljek le, hát félhangosan mondtam neki, hogy nehogy már ő adja át a helyét… Aztán nagy nehezen bekerültem nst-re, ahol persze, hogy csajaim megint nem aktivizálták magukat :) jó sokáig ott feküdtem persze hanyatt, ahogy nem is szabadna feküdni... Azért sikerült produkálnunk néhány mozgást. Így mehettünk a dokihoz aki kiértékeli, és ekkor került először szóba a befektetés gondolata. Sok helyen már a 26. héttől kórházi fekvés van ikrekkel. Erről megoszlanak a vélemények, hogy-e vagy nem, én minden esetre örültem neki, hogy nem kell befeküdnöm. Aztán uh hát itt jól rám ijesztettek… a doki méregetett és következő kérdést tette fel: Mondták már, hogy az egyik baba sokkal kisebb???? Ekkor teljesen kétségbe estem mivel ikreknél van egy olyan, hogy az egyik baba „elszedi” a másik elől a táplálékot, és így veszélybe kerülhet a kisebb. Úgyhogy itt már nagyon szerettem volna ha megszületnek, nem akartam, hogy bármi bajuk is legyen.

Aztán pedig eljött a nagy nap!!!!!Mint derült égből a villámcsapás :)

2. trimeszter

2009. május 30.

Eljött a várva várt mágikus 12. hét. Hát igen...Nah eddig csak rosszullétek voltak, de innentől kezdve, nem is maradt bennem semmi. Akkor arra gondoltam, hogy én biztos rosszul működök :)

És eljött a nagy nap is a 12. heti uh. Ilyenkor van a tarkóredő mérés amitől mindenki tart. Bevallom őszintén nagyon remegtem, nagyon féltettem a két pindurkámat, de hát ki nem. És ekkor megláttam őket, a nagy monitoron, amit időközben újított be a korház :) én teljesen el voltam varázsolva, úgy izegtek, mozogtak, pörögtek öröm volt nézni. Akkor a doki elkezdte őket méregetni nézegetni, és minden rendben volt, ekkor egy nagyon nagy kő esett le a szívemről :) ekkor már ilyen méretekkel rendelkeztek:

baba1: Bpd: (fejszélesség) 23mm, crl (ülőmagasság): 66mm, NR: (nyaki redő) 1,4

baba2: Bpd: 24mm, crl: 64mm, NR: 1,6mm

Teltek múltak a hetek, de még mindig összefutottam róka komával még a 18.héten is. Kívánós egyáltalán nem voltam, nagyon keveset ettem és emiatt aggódtam azon, hogy jól fejlődnek-e a kis drágáim. A következő uh nov. 10.-én volt esedékes, de az idő nagyon lassan ment. Közben elkészült az afp eredménye is, ami ugye ikreknél nem igazán mond sokat, mert két babánál nem tudják mi a normális érték...A házunk is lassan épülgetett, de az október végi költözés tolódott.

Majd elérkezett a november 10.!!! Mindent rendben találtak, és ekkor derült fény arra, hogy egyikük nagy valószínűséggel csajszi lesz J másik csöppségünk pedig takargatta magát, de fiura utaló jelet nem látott a doki. Én teljesen meglepődtem mert szinte 100%-ra vettem, hogy fiuk lesznek, és mindenki azt is mondta a családban, hogy tuti fiuk. Úgyhogy kezdhettem áthangolódni a rózsaszín világra, ami egyáltalán nem volt baj. Sőt minden fius anyuka azt mondta, hogy irigykedik. A következő uh időpontot februárra kaptam, ami elkeserített, hogy ilyen soká lesz.

És, november 13.-án sikerült beköltöznünk a szép új házunkba J, így már minden megvolt a lányok fogadására.

Egyre jobban kezdtem érezni a mozgásukat, aminek nagyon örültem, mert míg nincsen visszajelzés, addig mindig ott az aggódás, hogy minden okés lehet-e. Persze nem kell mondanom, hogy az aggódás ezután is megvolt, hogy most miért nem mozognak??? November végére már látszódott is a mozgás, és végre apájuk is érezhette őket. Azt hiszem nekik innentől kezd izgalmas lenni a dolog, talán ők itt kezdik felfogni, hogy tényleg hamarosan többen leszünk.

Már nagyon be voltam sózva decemberbe, hogy elmenjünk 4d uh-ra. Sokat keresgéltem, mert ugye nem úszkáltunk a pénzbe, és sok helyen ikrekre dupla árat kértek…Aztán rátaláltam a 4dgenesisre, ahol nem volt drágább két babára, és aminek nagyon örültem, hogy 1 órás volt a mozizás J . Aki teheti menjen el, mert ez egy óriási élmény! Én az első 20 percet végigkönnyeztem, apjuk sem tudott szóhoz jutni. És amikor először megláttuk a pofijukat, leírhatatlan érzés! Még most is bekönnyezik a szemem ha rágondolok J Ekor már szép nagyok voltak, és mind a ketten fejjel lefelé, ami erősítette bennem, hogy nem kell császározni. Itt megerősítették, hogy egyik tuti lányzó, másik babánk viszont rejtőzködött, de a végére megmutatta magát és kiderült, hogy tuti két csajszink lesz! És ekkor már 724 és 783 grammra saccolták őket.

Az első három hónap

2009. május 29.

A követező ultrahang a 7. héten volt, akkor már a 3. baba kisebb volt mint egy héttel ezelőtt :( úgyhogy nagy volt a valószínűsége, hogy ketten maradnak. Azért őszintén megvallva, féltem 3 babtól és így utólag úgy látom, hogy jobb, hogy így alakult, persze ha hárman maradtak volna annak is örülnék és imádnám őket. De ez alkalommal egy nagyon rossz dokihoz kerültem, és nem is igazán figyelt rám, hiába mondtam, hogy azért hívtak vissza, mert a 3. babának nem volt szívhangja. Elhessegetett...

Nagyon elveszettnek éreztem magam, és akkor az egyik szomszédunk beprotezsált, mert az egyik rokona asszisztens a nőgyógyászaton. Találkoztam is vele a 9. hetes ultrahangnál, és nagyon rendes volt, ajánlott is egy doktor nénit! Szóval a 9. héten ugyan ahhoz a dokihoz kerültem aki az első uh-n volt. Ekkor már a babáim kis gumimacik voltak Ekkor már jó nagyok voltak 28 és 24 mm-ek a buksijuk pedig 12 mm. Olyan kis apróságok, és, milyen mozgékonyak ilyen pindurin. :)

A rosszullétek már nagyon fokozódtak, édességekre ránézni sem bírtam, sült krumplin és pirítóson éltem hetekig vagyis hónapokig :)

Közben járta rendesen a vizsgálatokra, sok vérvételre. A mozgással is fel kellett hagyni, nehogy bármi bajuk legyen. Úgyhogy szép lassan kezdtem ellustulni, főleg, hogy a hasam is elkezdett nőni, a ruhák már szorítottak. A rosszullétek miatt pedig vártam a 12. hetet hátha eljön a megváltás.

A nagy döntés nagy meglepetéssel járt

2009.május 29.

Vártam vártam a szeptember 2.-ai időpontra, de nagyon távolinak tűnt. Közben jöttek a rosszullétek, émelyegtem, és csak az járt a fejemben, hogy miért nem néztek meg. Látni akartam kézzel fogható eredményt. Ekkor úgy döntöttem, hogy hiába nem esik útba, de elmegyek fehérvárra, mert szeretném ha emberszámba vennének, és nem csak egy lennék a pesti futószalagon...

augusztus 14.-én elmondtuk a nagy hírt a családnak, mindenki nagyon boldog volt, és meg is beszéltük, hogy másnap elmegyünk fehérvárra, orvoshoz, hátha ott megleshetem a kis pocaklakót :)

Eljött a reggel beültünk a kocsiba, és irány fehérvár. Az 1. számú szakrendelőbe mentünk, ahol nem volt ultrahang készülék. Egy idősebb doki megvizsgált és nyugtázta, hogy igen jön a baba, és egyből át is küldött ultrahangra a 2-es számú szakrendelőbe. Nagyon nagyon boldog voltam, hogy végre megláthatom. Rettenetesen izgultam, nem is kellett sokat várni és be is jutottam.

El voltam látva jó tanácsokkal, hogy ne menjek wc-re előtte, mert jobban látszik akkor. Hát én ezt be is tartottam becsülettel. Elkezdett vizsgálni a doki, mire közölte, hogy öltözzek és gyorsan menjek ki wc-re. Csak lestem, hogy miért? erre azt mondja, menjek menjek, és látta rajtam, hogy nagyon meg vagyok ijedve, hogy most mi történt, és közölte, hogy úgy néz ki itt nem csak egy baba lesz. A szívem majd kiugrott a helyéről, remegő kézzel öltöztem és rohantam ki, persze, hogy várni kellett, és ezek nagyon hosszú másodpercek voltak. aztán rohantam vissza. Lefekszem az ágyra, elkezd vizsgálni és közli, hogy igen igen itt kék baba is van. Azt hittem elájulok, mert sehol a családban nem voltak ikrek és nem is volt számításban, hogy ketten is lehetnek. Hát ekkor már nem lehetett letörölni a mosolyt az arcomról. A doki vizsgál tovább, vakargatja az állát (én sajnos nem láttam a monitort mert a fejem mellett volt fent, így csak a doki arcát tudtam nézni) Elkezdenek kinyílni a szemei a fejéhez kap és felkiált, hogy hopphopp el sem hiszem. Kérdezem izgatottam, hogy mit??????? Felnevet és azt mondja nem is kettő hanem 3 baba lesz. Nah ekkor már majdnem leestem az ágyról. Két babánál szívhangot is látott, viszont a 3.-nál nem és mondta, hogy lehet épp takarásban van, vagy még nem látszik és kisebb is 3,8 mm. A másik kettő pedig 12 mm. Úgyhogy visszahívott egy hét múlva.

Mikor kijöttünk felhívtam páromat aki dolgozott, és megkérdeztem tőle, hogy most akarja-e hallani vagy személyesen mikor hazaér? Nagyon izgatott volt, így elmeséltem neki a történteket. Mikor mondta a 2. babát nem tudott megszólalni, aztán a 3.-nál megkérdezte, hogy szórakozok-e vele :D Szegény utána még dolgozott pár órát, gondolom nem nagyon tudott koncentrálni ezek után. Aztán hazajöttünk és elújságoltuk a családnak akik ugye egy nappal előtte tudták meg a nagy hírt, másnap meg azt, hogy lehet 3 baba is lesz :)

És íme a bizonyíték

Amikor kiderült, hogy babát várunk

2009.május 29.

Nem is tudom, hogy kezdjem, mivel még sosem írtam ehhez hasonlót. 2008 június 28.-án volt az esküvőnk, ahol egy kicsit szomoru voltam mert elöző nap negatívat teszteltem. Gondoltam a nagy stressz miatt a sok készüléődés, az ügyek intézése okozhatta ezt. Aztán elmentünk Olaszországba nászútra, ahol sikerült teljesen kikapcsolódni. Csodás egy hetet töltöttünk ott, aztán mikor hazajöttünk a házunk éptését is elkezdték és hogy ígérték az alap készen is lett.Aztán teltek multak a napok és elérkezett a nagy nap a teszteléshez július 26.-a. Nagyon nagyon izgultam, a kezem és a lábaim úgy remegtek mint a kocsonya. Lementem wc-re a teszttel, aztán vissza a szobába, de meg sem néztem, hogy párommal együtt láthassuk az eredményt. Hosszú másodpercek teltek el, mind a ketten fölégörnyedve vártuk izgatottan az eredményt. És mintha hallványan elkezdett volna kirajzolódni a második csík, és egyre erősebb lett, és egyértelmű lett, hogy igen ez két csík nem is vitatható. Hirtelen azt sem tudtam örömömben mit csináljak. El sem akartam hinni, hogy ilyen gyorsan sikerült. Nagyon boldog voltm, persze azért bebiztosítottam magam még 1-2 teszt eredménnyel. És akkor eldöntöttem, hogy megyek is dokihoz. Mivel nem rég költöztünk el pestről, így gondoltam a sote 1-re megyek, mert mégiscsak ott vagyok ismerős. A másik választás fehérvár lett volna, de nem esett útba, mert párom is pesten dolgozik. El is mentem az utólag futószalagnak nevezett helyre. egy borzasztó rossz élmény volt számomra. Rengeteget kellett várni, cirka 3 és fél órát töltöttem ott, aminek az eredménye: mikor végre bejutottam, egy fiatal doki fogadott és közölte, hogy menjek ki a patikába egy tesztért, mert az, hogy én otthon megnéztem egy dolog, de ő azt nem látta... Hát leesett az állam, mert nem gondoltam, hogy ezt így nézik meg. Jó kislány módjára kirohanok a patikába, megvettem a tesztet és rohanok vissza. Elkészítette a tesztet mire megállapította, hogy igen ez pozitív... aztán megvizsgált fél perc alatt és átküldött egy másik szobához ahol felvettek. Ott persze megint jó sokat időztem. Aztán bejutottam és kb. 1 perc bentlát alatt kaptam egy időpontot ultrahangra ami szeptember 2.-ra szolt. Nagyon csodálkoztam, hogy nem uh-nak rögtön. Kicsit csalódottan, de mégis boldogan hazamentem.