Debreceni kiruccanás....

Szokták mondani, hogy a gyerek mindig akkor lesz beteg ha menni kéne valahova, hát most az egyszer ez nem így történt. Egy szép pénteki napon augusztus 27.-én utaztunk debrecenbe. A szállást már lefoglaltuk neten, egy nagy nevű hotelbe a debreceni aranybikába. Megmondom őszintén sosem gondoltam, hogy egyszer ott aludhatok. Az érdeklődésünkre küldtek egy rendkívül kedvező ajánlatot, miszerint 4-en két éjszakára reggelivel maszírozással gyerekággyal kapunk egy szobát 26ezerért. Hát úgy gondoltuk ezt nem hagyjuk ki... Meg is érkeztünk 5 körül a szállodába, ahol elég fura látvány fogadott minket, mert a képeken látott fénypompa sehol nem volt felfedezhető. A recepciót elég gyenge kis lámpák világították meg, és sehol egy vendég. Megkaptuk a kulcsunkat, meg is kerestük a szobát. Hát ekkor már kezdtük bánni a dolgot. A szoba rendkívül igénytelen volt, a folyosón penészszag, a mosdóba csatorna szag. Egy szakadt hűtő, egy minitévével a tetején. Az ablakokról potyogott le a festék, és a gyerek ágyat sehol nem találtuk... Az egyetlen pozitívum a szép kilátás volt a nagytemplomra és a gyönyörű térre. Mérgelődtünk kicsit, megfordult a fejünkbe a szálloda váltás is, de két gyerekkel 3 órás út után nem vettük a nyakunkba a várost. a recepción érdeklődtünk, hogy a gyerekágyak vajon hova lettek. Aztán kiderült, hogy félreértettek valamit... azt írtuk két felnőtt és két másfél éves gyerek akik számára gyerekágyat szeretnénk kérni...A visszaigazolásban pedig, nyugtázták, hogy kapunk. A lényeg, hogy csak szombat estére tudtak szerezni. Így elmentünk sétálni, és beültünk egy pizzériába. a csajok nagyon helyesek voltak, és nagyon szépen ettek. Rendeltünk nekik tortellinit, sajttal sonkával töltve. És megettek majdnem ketten egy nagy felnőtt adagot. Aztán visszasétáltunk, még fényképeztünk párat a téren, de már sötét volt, így felmentünk csodás szobánkba. Megpróbálkoztunk a lehetetlennel, hogy elaltassuk a lányokat a nagy francia ágy közepén. Hát elég nehezen ment, mert nem ehhez vannak itthon szokva... Ráadásul jött a következő sokk, ugyanis a hotel aljában egy bár üzemel, minden este, hajnalig. Így szerencsére az összes részeg, ott ordított az ablakunk alatt, persze érvényesült a szép nagy tér akusztikája is, így szinte lehetetlenség volt nyugodtan aludni... Szóval a lányok nagy nehezen elaludtak, mi nagyon boldogok voltunk. Mi is ledőltünk melléjük az ágy két szélére, majd olyan 11 körül leszakadt az ég és mindenki sikítva menekült fedett helyre... nah ekkor mindegyikünk felkelt.... Megpróbáltuk a lányokat visszaaltatni, el is feküdtek. Nem telt bele pár perc és Bogikám elkezdett hányni. Mondanom sem kell, hogy jutott belőle a két takaróra az egyik lepedőre, meg egy párnára. Kicsit megmostam az arcát átöltöztettük, megitattuk picit, majd megpróbáltuk lefektetni, míg én próbáltam kimosni a huzatokat. Éppen, hogy végeztem, mikor megint elkezdett hányni. Gondoltam csak túlette magát. Kezdtünk elölről mindent. Szegény Encike meg hulla fáradt volt, persze mindig felkelt Ő is. Aztán még hányt vagy 3-szor Bogika. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy felkeresünk egy ügyeletet. A recepciós nagyon felkészült volt... lövése nem volt, hova is kéne mennünk, így elmondta az összes szerinte lehetséges helyet... Az első egy rendelőintézet volt, ahova gyalog mentünk.... sehol egy lélek... A második ahova már kocsival egy sebészeti ügyelet, ahol éppen egy éjszakai verekedés sérültjét foltozták.... Aztán átirányítottak minket egy harmadik helyre ami nagyon szuperül el van dugva..... Így még vagy fél órát keresgéltük a város másik végén. Szóval végül eljutottunk a legjobb helyre mert gyerekosztály volt. Behívtak minket egy szobába, addig apa kint állt az ajtó másik oldalán Enikővel, felvették az adatokat, majd megvizsgálták Bogit, és közölték, hogy akkor felvesznek minket az osztályra. Kérdezték, hogy bent maradok-e vele, hát mondtam, hogy persze, hogy maradok. Ő kapott infúziót, és átkísértek minket a szobánkba ahol még 3 gyerek volt a szüleikkel. Aztán vártam, mert a táska nálam volt, amiben benne volt Apa pénztárcája is, meg a kocsikulcs minden. Apa sehol, majd beküldik elég sok idő után.... Mint kiderült elfelejtettek neki szólni, hogy akkor bent tartanak minket....Bogika közben harcolt az infúzió csővel :( én meg próbáltam csöndben tartani mert a többiek aludtak. Talán ez volt az utóbbi másfél év legszörnyűbb éjszakája. Szerencsére Bogi elaludt, én kevésbé. Semmi váltóruha, semmi ennivaló (mert én nem kaptam bent enni) és ráadásul kiderült, hogy Apa ugyan bejöhet látogatni, de 14 éven aluli gyerek nem.... Persze azt elfelejtették mondani, hogy én lemehetek Bogival.... Szerencsére pici lányka mikor felkelt és meglátta az innivalót egyből mondta hogy hammahamma. Nagyon szépen ivott aztán megette a reggelire kapott összes kekszet. Szerencsére figyelembe vették, hogy "nyaralni" vagyunk így elmehettünk még szombaton, amúgy vasárnapig kellett volna maradnunk. És mivel Bogika is szépen ivott evett, így elengedtek minket. Bogikán már semmi jele nem volt a betegeskedésnek, és borzalmasan pörgött, és már nem tudtam vele mit kezdeni abba a pici szobába, ráadásul a többiek pihentek volna... Néha kisétáltunk de ott csak egy lépcsőház volt, ami megint csak nem megfelelő terület egy másfél éves számára. Délbe mondták, hogy mindjárt kapjuk a papírjainkat...2óra hosszat vártunk még rá... Aztán kettőkor kiszabadultunk. így szombat délután amikor épp csobbannunk kellett volna a debreceni strand egyik medencéjében (eredeti tervek szerint) elmentünk bevásárolni a tescoba hulla fáradtan, és úgy döntöttünk hogy inkább hazajövünk. Közben ugyan kaptunk gyerekágyakat, de az ordítás ugyanúgy lett volna, és már amúgy is elegünk lett az egészből. Illedelmesen elköszöntünk a recepción, én fog összeszorítva, hogy ne zúdítsak rá mindent szegény recepciósra, mert ezekről nyilván nem ők tehetnek... Itthon jól kialudtuk magunkat, és megtettük amit utazás előtt kellett volna. Rákerestünk a hotelre... Mint kiderült csődbe vannak, és már egyszer kikapcsolták az áramot náluk.... és valami borzalamsan nagy adóságuk van.... Mi biztos soha többet nem megyünk oda, sőt egy darabig debrecen felé sem.

És egy pár kép a kis Hős lánykákról :)