2010. augusztus 20., péntek
újra itt
Hosszú kihagyás után megpróbálkozom megint az írással. Most, hogy már a lányok egyre többet jönnek mennek pakolnak, nekem egyre kevesebb időm van leülni a gép elé.
Lassan betöltik a másfél éves kort és napról napra egyre okosabbak. Néha meglepődök azon, hogy egy egy tárgynak honnan tudják a nevét, és akkor rá kell jönnöm, hogy ők mindenre figyelnek, még arra is amit nem nekik mondunk. Egymással is egyre többet foglalkoznak, ha sír az egyikük, akkor a másik odamegy és megsimizi. Ha összebalhéznak egy játékon akkor a aki "nyert" megvígasztalja a másikat. És igen hagyni szoktam, hogy lerendezzék egymás között a balhékat, és ennek eredményeképpen egyik nap történt, hogy egy zenélős játékot elkezdtek tépni. Bogi fenékre ült a nagy civakodás közben, és Enikő megkaparintotta a játékot. Persze erre Bogi nagy hisztibe kezdett, majd Enikő megfordult és letette Bogi elé a zsákmányt. Nagyon meglepett ez a lépése. És ahogy nőnek változik az egyéniségük is. Bogi mostanában iszonyú hisztis lett, de valamit el akar húzni és az elakad picit, akkor egyből oltári hiszti van, hasra vágja magát és üvölt, torporzékol. Enikő viszont a megtestesült nyugalom, és mosolygás. Bármi van akkor ő egyből nevetésre bír mindenkit, ha kell egy üres tálat tesz a fejére, vagy egy pokróccal mászkál, vagy elkezd ugrálni :) De azért meg kell, hogy jegyezzem, hogy Bogi is jószívű, mert ha neki adok valamit és mondom, hogy adja oda Enikőnek akkor egyből viszi és nyújtja, és ez visszafele is érvényes Enikő részéről. Esténként mikor felmegyünk a szobájukba, akkor Bogi egyből cumikeresésbe kezd, aztán egyik este azt vettük észre, hogy talált egy cumit bekapta, majd keresett tovább, és a másikat odavitte Enikőnek és betette a szájába :) Szóval nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen kis édesek :)
A legújabb pedig, hogy egyre jobban dumálnak, főleg délutánonként. Csak mondják mondják és forog a nyelvük mi meg csak nevetünk, mert időnként belecsúszik egy-egy szó aminek lenne értelme :) persze ez még csak véletlen. Viszont már mondogatják, hogy apa, és a sírásnál továbbra is van az annnya annya. :) Nagyon még nem használnak konkrét szavakat, de mindent megértenek, és szerintem rövidesen eljön az ideje, mikor azt fogom mondani, hogy csak 10 másodperc csöndet kérek :D
Lassan betöltik a másfél éves kort és napról napra egyre okosabbak. Néha meglepődök azon, hogy egy egy tárgynak honnan tudják a nevét, és akkor rá kell jönnöm, hogy ők mindenre figyelnek, még arra is amit nem nekik mondunk. Egymással is egyre többet foglalkoznak, ha sír az egyikük, akkor a másik odamegy és megsimizi. Ha összebalhéznak egy játékon akkor a aki "nyert" megvígasztalja a másikat. És igen hagyni szoktam, hogy lerendezzék egymás között a balhékat, és ennek eredményeképpen egyik nap történt, hogy egy zenélős játékot elkezdtek tépni. Bogi fenékre ült a nagy civakodás közben, és Enikő megkaparintotta a játékot. Persze erre Bogi nagy hisztibe kezdett, majd Enikő megfordult és letette Bogi elé a zsákmányt. Nagyon meglepett ez a lépése. És ahogy nőnek változik az egyéniségük is. Bogi mostanában iszonyú hisztis lett, de valamit el akar húzni és az elakad picit, akkor egyből oltári hiszti van, hasra vágja magát és üvölt, torporzékol. Enikő viszont a megtestesült nyugalom, és mosolygás. Bármi van akkor ő egyből nevetésre bír mindenkit, ha kell egy üres tálat tesz a fejére, vagy egy pokróccal mászkál, vagy elkezd ugrálni :) De azért meg kell, hogy jegyezzem, hogy Bogi is jószívű, mert ha neki adok valamit és mondom, hogy adja oda Enikőnek akkor egyből viszi és nyújtja, és ez visszafele is érvényes Enikő részéről. Esténként mikor felmegyünk a szobájukba, akkor Bogi egyből cumikeresésbe kezd, aztán egyik este azt vettük észre, hogy talált egy cumit bekapta, majd keresett tovább, és a másikat odavitte Enikőnek és betette a szájába :) Szóval nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen kis édesek :)
A legújabb pedig, hogy egyre jobban dumálnak, főleg délutánonként. Csak mondják mondják és forog a nyelvük mi meg csak nevetünk, mert időnként belecsúszik egy-egy szó aminek lenne értelme :) persze ez még csak véletlen. Viszont már mondogatják, hogy apa, és a sírásnál továbbra is van az annnya annya. :) Nagyon még nem használnak konkrét szavakat, de mindent megértenek, és szerintem rövidesen eljön az ideje, mikor azt fogom mondani, hogy csak 10 másodperc csöndet kérek :D
2010. július 1., csütörtök
megint lázasan
Már annyira boldog voltam, hogy kigyógyultak a legutóbbi vírusos betegségből.... Enikő kedden belázasodott a déli alvás alatt, és azóta folyamatosan lázas szegénykém :( én már borzasztóan kivagyok miatta. Ahogy elmúlik a lázcsillapító hatása egyből megy 39-re. Voltunk is a doktornéninél tegnap, de nem látott semmit. Úgyhogy kétesélyes a dolog, vagy a múltheti oltás a ludas, vagy pedig a fogai, mert azok meg beindultak nagyon. Mára elértük a 12 fogat :) Bogi még mindig csak 6-nál tart, de ő nem szeret elsietni semmit.
2010. június 24., csütörtök
méreckedés
a héten vissza kellett menni a dokinénihez. Kedden meg is látogattuk, megvizsgálta a csajokat és megállapította, hogy meggyógyultak. Aztán felvetette ötletként, hogy mi lenne, ha megkapnák az elmaradt oltást. Úgyhogy át is mentünk a védőnőhöz, uánunk jött a doktornéni, és meg is kapták a 15 hónapos oltásukat a csajok. Sajnos ez két szuri volt egy a vállukba, egy pedig a combjukba. Enikő nagyon ügyesen bírta a vállába a szurit, a combjába már kevésbé, mert a doki elmondása szerint az egy elég csípős szuri. Bogi kevésbé viselte jól, már a méreckedés kiborította szegénykémet, nem hogy az amikor le kellett fogni, hogy ne ugráljon a tű elől :( Végül is sikerült beadni gond nélkül neki is! És ami a legjobb végre hízott rendesen, most már nem az nagyon vékonyka lányka :) De így legalább nem kell annyira aggódnom, ha esetleg beteg lesz és nem akar enni. Most még egy kicsit nyűgösek az oltás miatt, meg az időjárás miatt, meg amúgy is :) Remélem a déli alvás rendbe hozza a lelki egyensúlyukat, főleg Enikőjét!
2010. június 22., kedd
állatkerti séta
Mostanában, hogy ilyen "gyönyörű" idő van, úgy éreztük ki kell használni a szombati esőmentes napot. Hosszas töprengés után eldöntöttük, hogy elmegyünk az állatkertbe, még ha a lányokat nem is fogja annyira lekötni. Sikerült bevergődnünk a város közepére, ahol nagy nehezen leparkoltunk. aztán mikor bejutottunk az állatkertbe, akkor szembesültünk a ténnyel, hogy borzalmasan sokan gondolták úgy rajtunk kívül, hogy ezt a kikapcsolódási formát választják. így haladva a tömeggel néztük végig a sok állatot, akik kényelmesen elfértek a saját ketrecükben, nem úgy mint mi. A csajoknak végül is nagyon bejött a látnivaló, főleg az olyan ketrecek ahova ők is beláttak rendesen. A végén pedig meglátogattuk a simogatót is, ahol a szegény kecskék már felpüffedt hassal menni sem bírtak (nem úgy mint legutóbb, amikor pár éve szinte fellöktek egy csöndes napon, egy kis zoo eleségért) és próbálták túlélni a napot, és a sok hülyét aki tömi a szájukba a kis zöld rudakat, még annak ellenére is, hogy ki van írva, hogy a kicsiket ne etessék. De nem gond a gyerek kedvéért mindent, végül is egy falat nem ár meg neki. Szóval két kis drága lánykáim, épp ilyen kipurcant hangulatukba jutottak a kecskékhez. Enikő borzasztó bátran belevetette magát a sűrűjébe, és kedvesen simizte a kecskéket. Aztán Bogika is erőt vett magán, és letámadott egy valóban alvó példányt. Aki a simogatás hatására felemelte a fejét, és szegény Bogika ijedtem rohant hozzám. Hát neki eddig tartott a simizés, mert innentől kezdve csüngött rajtam. Remélem nem hagyott benne mély nyomot :)
A halak nagyon bejöttek nekik :) csak nekünk nem annyira az emelgetés minden akváriumnál :D
És végezetül üzenném az időjárásnak, hogy most már ennyi eső elég!!!! Mert lassan csónakot vehetünk a kertbe...így is elég, hogy bokáig ér a víz...
2010. június 20., vasárnap
Kollázs Nóritól :)
Minket is elért Nóri kollázs szenvedélye! Nekem nagyon tetszik :)) És a lányok nevében is köszönjük!! A többi munkája megtekinthető a blogján!

2010. június 13., vasárnap
Még betegen
Sajnos a helyzetünk változatlan, vagyis annyit változott, hogy visszamentünk a dokinéninkhez, akit éppen egy idősebb doki helyettesített. Elmondta, hogy a másik "orvos" miket mondott. És ezt egyből meg is bántam, mert mivel kimondtam, hogy azt mondta, hogy biztos a foguk miatt van, ezért ő is egyből rámondta, hogy igen jön a foguk... Felírt valami köptetőt, és távoztunk. Én egyből mentem is a patikába, ahol a két patikusunk összenézett, és közölték, hogy ez nem is igazán gyerekeknek való. Hát ez szuper.... Örülök ennek a jó orvosnak is... Úgyhogy mondta, hogyha nem gond akkor ad másikat. Hát, hogy lenne gond, ha a másik nem is gyerekeknek való?? szóval hazajöttünk az új szerzeménnyel. Én egyből neki is bátorodtam, hogy beadom. És ekkor jöttek a gondok, mert Bogika egyből köpte ki, és képtelen voltam kiskanállal az adagolójával innivalóban beadni. Még próbálkoztam másnap is nem sok sikerrel. Így úgy döntöttem pénteken, hogy visszamegyünk most már tényleg a mi dokinéninkhez (ekkor már ő rendelt). Miért is lett volna szerencsénk??? :D hát éppen betegnél volt, így vártunk fél órát rá, miközben az aszisztens szorgosan meg akart minket győzni, hogy a doktornő sem tud többet mondani, és, hogy ő is csak azt fogja mondani, hogy a köptetőt adjuk és szívjuk az orrát, mert közben már az is teli volt neki. Én már teljesen elbizonytalanodtam, hogy miért is vagyunk ott, és csak bólogattam. Aztán mondta, hogy mind1 ha magának megnyugtató, hogy beszél a doktornővel akkor várják meg. És eszembe jutott, hogy megint csak milyen befolyásolható vagyok... És észbe kaptam, hogy én igenis akarok beszélni a doktornővel, mert ez igenis nem a foga! Úgyhogy sétáltunk egyet, míg megérkezett. Alaposan megvizsgálta, és felírt egy antibiotikumot (fertőző betegségre...), megmutatta, hogyan adjam be a köptetőt, adott kis fecskendőt. Szóval megérte megvárni.
Közben Enikőn is kijött ez a nyavaja, két nap lemaradással. Úgyhogy most 100 fokos hőségben itthon kínlódunk a strand helyett orrot szívva. És ha nem gyógyulnak meg akkor a 15 hós oltást sem kaphatják meg.
azért a hangulatuk jó, játszanak, sétálgatnak, nevetgélnek. Legalább nem szenvednek annyira!
És egy pár kép a múlt hétvégéről:





azért a hangulatuk jó, játszanak, sétálgatnak, nevetgélnek. Legalább nem szenvednek annyira!
És egy pár kép a múlt hétvégéről:
Lovaskocsiztunk is :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)