gyereknap

A hétvégénk elég sűrű lett. Rengeteget utaztunk,sétáltunk, buliztunk.
Szombaton egy csornai esküvővel indítottunk. Nagyon izgultunk, hogy a lányok nehogy elkiabálják magukat. Sikerült is megúszni a templomig a feltűnést, mikor az egyik rokon kisfiú megkérdezte hangosan a lányokat,hogy náluk járt e a mikulás. Erre olyan röhögés kapott el minket, hogy a szemem is könnyezett :) aztán mikor sikerült abbahagyni, akkor a lányok kezdtek dumálni. Úgyhogy inkább kimentünk. A vacsora egész jól sikerült, a csajok táncoltak, lufit dobáltak ettek ittak :) aztán este 10 kor már nagyon nyűgösek voltak és eljöttünk. Vasárnap a veszprémi állatkertet vettük úti célba. Bár ne tettük volna... állatokat alig láttunk, babakocsival és gyerekkel a legtöbb látható állat megközelíthetetlen, a szavanna részén fehér kaviccsal szórták fel az utat amin a Babakocsik nem igazán tudnak közlekedni. Ekkor már nagyon ideges voltam.... de azt mondtam nem gond, majd zárásként az állatsimogató marad meg jó élménynek. Aha.... vicces módon a simogatóba nem volt állat....akkor már tényleg feladtuk... sajnálom hogy ekkorát csalódtunk.

A lányok talán hamarosan tényleg elkezdenek beszélni! :) most ott tartunk,hogy mindent vissza tudnak mondani, de még maguktól csak kevés szót használnak. Ráadásul mostanában kitalálták, hogy ők adnak nevet a dolgoknak, és így lett a paci gugu, a plüs manya, vagy minya :) nem tudom honnan szedik ezeket :D A kutyát nem hajlandók kutyának mondani, csak vava-nak
A bilizès egyre jobban megy, vasárnap egész nap pelus nélkül voltak, még a kocsiba utazásnál is :)
Ami még történt velünk, hogy Bogi szemüveges lett. Egyik délután elkezdett bandzsítani, mikor megnézett valamit. Aztán egy hosszas eeg vizsgálatot követően, mentünk a szemészetre, ahol kiderült, hogy +2,5-es az egyik és +3-as a másik szeme. Ajánlottak egy boltot, ahol egyből meg is csinálták neki. Ő nagyon jól viselte, féltem tőle, hogy nem fog neki tetszeni, de egy hősként viseli azóta is :) Mindig mondja, hogy néni (ő adta neki). Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes a nehéz helyzetekben.

Kellemes Ünnepeket Kívánunk Mindenkinek!

és a képek

és igen sikerült!!!!

Mégpedig az, hogy eljussunk a ceglédi best western hotelba!!!!!!! Nem volt csőtörés, nem voltunk kórházba. Igaz most már végérvényesen kimondhatom, hogy Bogi nem bírja a kocsikázást :( Szegénykém a kocsit össze vissza hányta, pedig próbálta magát tartani. Úgyhogy ebbe bele kell törődnünk... Mikor megérkeztünk, és kiszállt a kocsiból mintha kicserélték volna, futkározott Enikővel. A hotel nagyon szép, nagyon finomakat ettünk már ha hagyták :D Ugyanis mikor megérkeztünk kettőkor, éhesek voltunk. Így gondoltuk beülünk a hotel éttermébe. Szerencsére csak mi voltunk. Meg is rendeltük az ételt, a lányoknak sajtos tésztát. Hát elég sokat kellett várni, mint általában egy étteremben. aztán kihozták a tésztájukat. Lehet ők nem voltak éhesek, de szinte alig ettek belőle, és Enikő elkezdett kimászni az etetőszékből. Hááááááááááááát, hogy őszinte legyek elég kezelhetetlen volt. Hisztizett ha nem engedtük rohangálni.... Végül Apájuk próbálta őket kísérgetni az étteremben, hogy ne rántsák le egyik asztalról se a terítőt. Közben én tömtem magamba a nagyon finom ebédet, amit inkább szép lassan ettem volna meg, hogy kiélvezzem az ízeket... Aztán megkerestük a lányokkal a játszóházat, közben Apa is megebédelt. Hát nem valami romantikus :D Szerencsére utána már semmi gond nem volt a lányokkal! És mindenkinek ajánlom, ha gyerekkel megy enni, akkor csakis svédasztalos helyet válasszon! Mindig le tudtuk őket kötni valamivel, a legjobb a deszert kanalazgatás volt :)
A pancsolás is tetszett nekik, bár sajnos itt nincsen kimondottan gyerek medence, nekünk meg nem volt úszógumink és valahogy sajnáltam a 2000 forintot egy karúszóra a hotel boltjában... és persze a városban nem kaptunk mert nincsen szezonja... szóval így fogtuk őket végig.
Hazafelé beugrottunk az elevenparkba, ahol, megint csak jól kirohangálták magukat :))

szalad az idő

Sajnos, nagyon nehéz leülnöm esténként és összeszednem a gondolataimat....Ezért ez a nagy lemaradás :(

A lányok egyre édesebbek, még a kisebb nehézségek ellenére is :) Még sajnos nem beszélnek "rendesen", de egyre több szót mondanak már. A legújabbak a akká (nyaklánc), go (gomb), ájjá (várjál), Bogika, Enci, Bogikkááájé, Encijéé, Anyájé, Appájé, tájé (tányér), illa (villa), kanál, pohá (pohár), a labda eddig dada volt de most baba lett :) és van valami amit nem tudok sehogy megfejteni :)) ez pedig a "babadede" :)
Mostanában elhalmoznak minket puszival, és ölelésekkel. Van, hogy ülök, és csak úgy odajönnek és átölelnek, ilyenkor el tudok olvadni!
Lassan pedig jön a második szülinapjuk!!! Úgyhogy elkezdhetek agyalni a tortájukon :))) meg persze, az ajándékaikon.
És, hogy már milyen nagylányok? Ünnepélyesen jelenthetem, hogy teljesen leszoktunk a cumiról!!!!!!!! és lecseréltük a rácsos ágyat rendes gyerekágyra, amiről még nem sikerült leesniük egyszer sem :))
Sajnos most nem tudok képet tenni, de ígérem pótolni fogom!

És egy kicsit szeretnék reklámozni is. Egyik barátnőm elindított egy vállalkozást. Nagyon szép dolgokat készít!

http://www.babatextil.hu/

Első találkozás a mikulással :)

Sikerült eljutnunk, Apa céges mikulás bulijára :) bár nagyon rezgett a léc, mert Bogi természetesen belázasodott előtte este :D ezen ugye már meg sem lepődünk... szóval mivel egész nap láztalan volt, és észrevettem, hogy kijött a bal alsó szemfoga, úgy gondoltuk megkockáztatjuk, hogy elmegyünk. Kicsit késve érkeztünk, így már javában ment a buli a színpad előtt. Persze akkor még nem volt ott a mikulás bácsi. Minden gyerek ugrált rohangált a gyerekzenékre. Majd kis technikai probléma jelentkezett a következő fellépőknél, és hosszabb gondolkodás után kitalálták, hogy akkor jöjjön a Mikulás. Ekkor a gyerekek már nagyon be voltak zsongva, Enikőt is már a színpadról szedtem le :D Ekkor gyorsan úgy gondoltam egy nagy "hűűűű haaaa nézd ki van ott"-al elvonom a felpörgött figyelmét. Úgy számoltam, hogy talán ha pár pillanatra leköti a figyelmét, és majd hosszas sorban állás után, sírva átvesznek egy egy ajándékot. És nem írtam rosszul, mert én csak Enikő figyelmét próbáltam elterelni, mert Bogika nem igazán akart vegyülni a gyerekseregben. Ő inkább csendes megfigyelője volt az eseményeknek. Szóval Enikő mikor megfordult és megpillantotta a Mikulást, akkor tágra nyílt szemekkel, és gyors léptekkel megindult felé. Én még észbe sem kaptam, mikor Enikő már a Mikulás lábánál állt, és tátott szájjal nézett fel rá. Közben haladtak haladtak és a nagy piros ruhás bácsi leült a színpad szélére. Ekkor Enikő beállt elé, de olyan közel, hogy a térdeit fogta, és csak bámulta tovább. Közben nagy gyereksereg állt Encike és közém. aztán a Mikulás bácsi ránézett, és az én kis szöszke lányom kapta az első ajándék csomagot :D aztán még jól megnézte magának és elindult kifelé a csomaggal :D:D Én nem tudom, hogy honnan tudta, mit kell csinálni, de az már most látszik, hogy nem lesz egy elveszett kiscsaj :) aztán utána Bogikával álltam sorba, Ő egy kicsit bátortalanabb volt, de végül sírás nélkül elfogadta a csomagot, és egy nagy mosollyal meg is köszönte :) Majd összeszedtük a lányokat és elindultunk haza, mert már nagyon fáradtak voltak.

És egy kicsit más:
Még mindig nem beszélnek, de már tényleg nagyon várjuk. :) Ma mikor letettük őket a déli alváshoz, akkor Bogika mondogatott két szót amiből csak a babát értettem. Erre Apja mondja, hogy azt mondogatja, hogy pici baba :)))) és valóban :D Olyan kis édes volt, hogy mondogatta a babájára :) Igaz a végére már cici baba lett :D aztán közölte, hogy tátá, és lefeküdt aludni :) Finoman kiküldött minket.

megint elmaradva....

Nagyon sok minden történt az utolsó bejegyzés óta. Először is inkább a pozitív dolgokról írnék. A lányok már nagyon ügyesek. Egyedül esznek, isznak, öltöznek bár ez még azért annyira nem megy :) Már egyre többet dumálnak, de még midig nem az igazi. Főleg Boginál van, hogy ha mondunk valamit azt visszamondja. Megy már neki: a baba, anya, apa, bácsi, néni, hoppá (hoppéj), kiskacsa (kika), cica (szisza), kutya (vauvau), autó (brümmbrümm), jah és ha megütik magukat akkor di (ezt nem tudom honnan vették :D Enikő is dumálgat, de ő annyira nem ismételget ő szokta mondani a hoppát (hoppi), di-t, anyát, apát. Szerintem sokkal több is menne nekik, de még nem igazán akarnak megszólalni rendesen. Azért én bízok benne, hogy hamarosan beindulnak. :) közben rájöttem mert éppen itt mondogatják mellettem :) még megy nekik a kaka is.
A fogaikat is nagyon szépen növesztik, Enikőnek már csak a 4 hátsó rágó van, Boginak meg hozzájön még a négy szemfog is, de már útban vannak!

És akkor, hogy leírjam a rossz dolgot is. A történet ott kezdődött, hogy elmentünk debrecenbe, és kudarcba fulladt a "nyaralás". Aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk még egyszer a nyaralással vagyis inkább már őszöléssel. Teszveszetltünk egy ceglédi utat, jó áron. Le is beszéltük a szállást október 24.-én mentünk volna. El is jött a 23.-ai hét, én nagy bőszen mostam, a ruhák nehezen száradtak. De sikerült nagyjából mindent kimosni. Pénteken lefektettem délbe a csajokat és kerestem programokat cegléden. Aztán felkeltek a csajok, és olyan 4 körül gyanus volt Bogi, mintha lázas lenne. Meg is mértem gyorsan lázát és 38 fölött volt neki. Apjuk éppen akkort ért haza és kétségbeesetten néztem rá, hogy most mi lesz. Beadtam neki egy kúpot, viszont a láza éppen hogy lement 38 alá. Ez már nagyon nem tetszett. Aztán jött egy nagyon rosszul sikerült éjszaka. Szegénykém olyan 9 körül felkelt és elkezdett hányni. Akkor belémhasított a debreceni éjszaka (bár ott nem volt lázas). Közben nagyon forró is volt. Akkor hűtőfüdrő, szinte semmit sem segített, majd betekertük. Aztán beadhattunk még egy kúpot. Szerencsére akkor elaludt mellettünk. Aztán megint felkelt kis idő múlva megint hűtőfürdő. Majd szép lassan reggel lett. ÉS mivel a láza nem múlt, be kellett látnunk, hogy meg kell látogatnunk ismét az ügyeletet :( El is mentünk fehérvárra, már rutinosan, összeszedtünk neki ruhákat. Az ügyeletes doki először elég furán viselkedett, mert, hogy mi az ercsi ügyelethez tartozunk.... mondtam hogy sok rosszat hallottam és azért jöttünk ide... Végül megvizsgálta Bogikát, és be is utalt minket a fertőző osztályra. Ami mint kiderült, nem gyerekosztály, hanem a fertőző részen van egy kis gyerekrész... Nagy nehezen megtaláltuk az épületet, és fel is vettek minket egyből (Bogit és engem). Aztán jött az első pofon. Boginak én nem tudom mennyi ideig, de nagyon sokáig próbálták beszúrni az infúziót. A jobb kezébe én nem tudom hányszor szúrták bele a tűt, de időnként szegénykémnek a fájdalomtól szinte kikadtak a szemei :( én azt hittem megszakad a szívem, és legszívesebben agyon ütöttem volna a nővért....Aztán végre sikerült a bal kézfejébe betenni. Majd kaptunk egy igen "barátságos" szobát...Bogi kapott infúziót, és nagyon hősiesen viselte. Közben elkezdett a hasa is menni, és a láza sem csillapodott, volt 39,6 is. Szerencsére azért kezdett jobban lenni, majd hétfőn átkerültünk egy másik szobába egy kisfiú é az anyukája mellé. És itt kezdődtek a gondok.... Bogi még kapott aznap is infúziót, és az 1-2 órás lefolyás helyett 6 azaz hat!!!! órán keresztül folyt az infúzió.... Én hiába szóltam, hogy ez már azért durva... és hogy a gyereket már nem bírom egy helyben tartani. Közben a kisfiú is kapott infúziót, és a másik anyukával felváltva küzdöttünk gyerekeinkkel. Néha sírva néha a kintól röhögve. Aztán nagy nehezen lefolyt, és bejött apa Enikővel meglátogatni minket. Persze, ők nem jöttek be, mivel fertőző osztály. Mi mentünk ki hozzájuk. A csajok édesen örültek egymásnak. Aztán hazamentek és eljött az este. És ahogy lefeküdt Alex baba, és leoltottuk a villanyt, abban a pillanatban Bogi ordítani kezdett, és semmi pénzért nem akart lefeküdni. Közben vette fel a kabátját és ment az ajtóhoz, és csak sírt csak sírt. Esküszöm már mindent megpróbáltam, mesét mondtam, énekeltem, sétáltam vele, magam mellé fektettem, játszottam vele, de csak sírt és sírt szegénykém. Kimentem a "kedves" nővérkékhez többször is, és semmit nem segítettek. Aztán az egyikük közölte gúnyos vigyorral, hogy itt nevelési gondok vannak. Nah itt már kezdett szakadni a cérna, de nyeltem egy nagyot, és hagytam a dolgot. Hozzá kell tennem, hogy hulla fáradt is voltam, mert a pár nap alatt ha aludtam 3 órát akkor sokat mondok.... Szóval beadott neki valamit, amitől nemsokára el is aludt. Aztán eljött a keddi nap, amikor is bejött egy aranyos doktornéni, és mondta, hogy hazamehetünk. Én akkor nagyon örültem. Aztán visszajött pár perc mulva, hogy mivel nincsen meg a széklet vizsgálat eredménye, ezért mégsem. Akkor én lebeszéltem vele, hogy az előző este fényében én inkább hazamennék vele, és visszajönnénk szerda reggel. Rá is mondta, hogy ok, ha tutira visszamegyünk. Én megint örültem. Aztán pár perc és visszajött, hogy felelőtlen volt... mert a főorvosnő, csak úgy enged el minket ha saját felelőségre hazamegyünk, de akkor megkapjuk a zárót, és pápá... Hát mondom szuper...a doktornő nem befolyásolhatott. Aztán bejött az egyik nővérke, és mondta, hogy abszolút megért, és ő is rohanna haza. De sokszor van, hogy visszalázasodik a gyerek, és inkább bírjuk ki szerinte. Úgyhogy maradtunk szerdáig. Aztán eljött az este, és megjött a "kedves nővérkénk" is.... És ahogy leoltódott a villany Bogi megint belekezdett a sírásba öltözésbe. Miután nem tudtam vele megint mit kezdeni. Kimentem a nővérekhez, vagyis az egyikük most egy normális doktornéni volt. Erre a nővér megint gúnyosan nevetve közölte, hogy anyuka megmondta, hogy itt nem gyógyszerezni kell a gyereket.... Mintha én ilyen gonosz anya lennék aki le akarja nyugtatózni a gyereket.... Hiába mondtam, hogy nem kell gyógyszer... aztán begurultam, és megkérdeztem tőle, hogy most megint a nevelésemet akarja szapulni?? erre közölte, hogy sok gyereket látott már és hogy Bogi hisztis, és hogy hideg víz alá kell dugni... Mondtam neki, hogy csodás hozzáállás, de lehet nem gyerekek mellett kéne dolgoznia.... Hozzáteszem, hogy egy hisztis gyerek a nap minden szakában kiköveteli magának a dolgokat... Nah most Bogikámnak egész nap egy nyekkenése nem volt. Mindenkinek pápázott, mosolygott, játszott. Ez csak esete jött elő. Könyörgöm csak haza akart menni.... egy másfél éves gyereknek hogy magyarázzam el, hogy maradni kell???? Nem beszélve arról, hogy van egy ikertestvére, akivel születése óta szinte megszakítás nélkül együtt van.... Szóval a mai napig megvagyok róla győződve, hogy nem hiszti volt, csak unta, mint ahogy én is. Aztán elkezdte megint kikeverni a gyógyszert... Mondtam, hogy nemkell....Aztán mondta a doktornő, hogy lehet, hogy a hasa is fáj, és, hogy jót fog neki tenni. Úgyhogy bejött velünk "kedveske" és Bogi ahogy meglátta a gyógyszeres kanalat megint üvöltésbe kezdett, amire "kedveske" gúnyos mosolyt tett. Mondtam neki, hogy nem kell vigyorogni...mit vár??? amikor bejöttünk úgy nyomták a szájába, hogy lefogták, és összenyomták az arcát....én is ordítanék....Persze ő is ugyanúgy adta be neki......Aztán elkezdte ecsetelni, hogy 73 óta dolgozik a kórházba amikor én még meg sem születtem.... Aztán én közöltem, vele, hogy az ajtót nyugodtan be is csukhatja maga mögött..... és remélem soha többet nem találkozunk.... Így is lett.. aztán a szobatársam vállán sírtam ki magam. Persze előző nap neki is beszólt, mert az egyéves gyereke rágta az ágyrácsot, amin jó vastagon volt festék. És közölte, hogy igen, tudni kell nemet mondani a gyereknek.... persze mikor jön a foga, és mindent megrág....ráadásul az ágyból nem igazán tudtuk kivenni őket, mert ha letettük a földre valamelyik gyereket, egyből szóltak, hogy anyuka én ezt nem csinálnám....Szóval borzalmas volt az utolsó két nap...Mint kiderült szalmonellás lett Bogi, nem tudjuk mitől, mert amiket ettünk egyikbe sem lehetett...Tojást nem igazán esznek...Szóval biztos valamit a szájába vett valahol... Azért bízok benne, hogy egy jó darabig nem kerülünk ilyen helyzetbe...